FilmŐrültek

 amerikai sci-fi/akció, 116 perc (2011)

Rendező: Jonathan Liebesman

Szereplők: Aaron Eckhart, Michelle Rodriguez, Bridgete Moynahan

Amerikában tavaly novemberben került a mozikba egy inváziós sci-fi,ez volt a Skyline. Azt a filmet 10 millió dollárból készítették,ahhoz képest látványos is volt,viszont nem kevés hibával is rendelkezett. Sokan azt gondolták, a Csata:Los Angeles lesz annak a filmnek a nagy testvére. Nem így lett. Az a kis költségvetésű film maga alá gyűri ezt a szuperprodukciót.

A történet nagyon egyszerű.A földet megtámadják az idegenek. Egy tengerész gyalogos egységet Los Angelesbe küldenek,hogy mentsék ki az ott ragadt civileket. 

A rendező egy interjúban azt nyilatkozta, ő egy háborús filmet akart forgatni idegenekkel, nem pedig fordítva. Realisztikusságot is ígért, egyes hírek pedig azt, hogy a film megújítja majd a sci-fi műfajt. Erről szó sincs. 

Elkészült egy újabb popcorn film, melyben semmi újítás nincs, sőt, az elvárásoknak nem megfelelően teljesített.

Mert mit várunk egy inváziós filmtől? Pörgést, látványos akciókat és ha lehet, minimális giccset. Hát itt a legtöbb sablon az arcunkba zúdul, a film onnan lop ahonnan tud. Van idegen lény boncolás, pár percre megsüketülés, elbukás majd felemelkedés és még rengeteg dolog, amit nem a forgatókönyvíró szopott ki a kisujjából. 

A színészi játék gyenge. Aaron Eckhart az, aki úgy-ahogy jól alakít, és a karakterére nagy nehezen rá lehet fogni, hogy szimpatikus. Viszont mindenki más csak szenved 2 dimenziós karakterében. A katonák között egy olyan arc sincs, akiért lehetne szurkolni, esetleg szomorkodni a halálán. Ez szerintem a forgatókönyvíró hibája, aki olyan dialógusokat adott a színészek szájába, hogy néha majd leszakadt az arcom. Teli van a film idióta párbeszédekkel és giccstől átitatott dialógusokkal.

A látvány az, ami tényleg az elvárásoknak megfelelően teljesít. A harc jelenetek pörgősek, néha úgy éreztem, mintha én is ott harcolnék a katonákkal. Az űrlények viszont olyan fantáziátlanok, hogy csak na. Az űrhajóik, a fegyvereik és a kinézetük, mind nagyon ötlettelen. Sokat nem is látunk belőlük, hiszen a film inkább a katonákra összpontosít.

Az operatőrt sokan szidják, hogy úgy kezeli a kamerát, mint egy epilepsziás. Én nem így látom, szerintem jól végezte el a dolgát. Az ő segítségével lesznek dinamikusak, pörgősek a csaták. Igaz, néha túlzásokba esik, de ezt megbocsátottam neki, hiszen összességében jó munkát végzett.

Aki az operatőrön kívül még megérdemel egy dicséretet, az a zeneszerző, aki nem más volt, mint Brian Tyler. Olyan dallamokat írt és készített a film alá, amelyekre sokan biztosan emlékezni fognak, mikor kijönnek a teremből. Néhol pörgős, itt-ott drámai, az összkép pedig remek.

A film próbálja néhol megríkatni a nézőjét, viszont a nagy erőlködésnek pofára esés a vége. Olyan mértékben kapjuk az eltúlzott, idegesítő drámát az arcunkba, hogy az már egy idő után fizikai fájdalmat okozhat. Ilyen jelenet az, amikor egy civil elvérzik a bázison, a katonák meg elkezdenek siránkozni vagy 10 percig.

A befejezés is sokat ront az összképen. Ez is erőltetett, tele van idegesítő momentumokkal és nyitva is hagyja a történetet, tehát akár egy folytatás is készülhet. Isten mentsen minket, nézőket ettől.

A beígért realizmusból is nagyon kevés van. Csak klisé klisé hátán, mással nem találkozhatunk. Aki szerint nem így van, az gondolkozzon el az utolsó összecsapás láttán.

Jonathan Liebesman egy olyan rendező, akinek nincsenek védjegyei, nincs stílusa, ő csak egy iparos rendező. Egy hihetetlenül giccses, sablonos filmet tett le az asztalra, amely hamar a feledés homályába fog süllyedni.

10/5