amerikai misztikus horror/thriller, 80 perc (2010)
Rendező: John Erick Dowdle
Szereplők: Chris Messina, Bokeem Woodbine, Caroline Dhavernas
M. Night Shymalan rendező urat évekkel ezelőtt, még a Hatodik érzék idején alig győzték dicsérni a kritikusok és a nézők. Most ott jár, hogy majdnem mindenki szidja, olyan munkáiért, mint az Esemény és Az utolsó léghajlító. Haldokló karrierjének defibrillátorként használhat a tavalyi Ördög, ahol csak producerként és történet íróként vett részt. A film a Night Chronicles első darabja. Ez, ha minden jól megy, misztikus horrorokból fog állni, melyeket fiatal palánták fognak rendezni, mint jelen esetünkben.
A rendezői székben az a srác ült, aki a Karantént dirigálta. Ez a nagyszerű spanyol horror, a Rec amerikanizálása volt, egyszer meglehetett nézni. Viszont az Ördög színvonala már eléri a szórakoztató jelzőt.
Egy irodaházban öt ember beszáll egy liftbe, ami félúton elakad. Szépen lassan kiderül, valamelyikük maga az Ördög. Amíg ők a szűk felvonóban egymással veszekszenek, egy nyomozó munkájába is betekintést nyerhetünk, aki próbálja megmenteni az utasokat és szeretne rájönni, mi is folyik itt valójában.
Két történetszállal találkozhatunk, az egyik a liftes, a másik pedig a nyomozó munkássága. Mindkettő jóra sikeredett, egyikből sincs túl sok, vagy túl kevés. A feszültségkeltés működik, ez egyszer sem ül le. Ez annak is köszönhető, hogy a film nem egy nagyon hosszú eposz, elég nézőbarát a játékidő, nincsenek üresjáratok. Aki literszámnyi vérre számít, az biztos csalódni fog. Itt csak érdekes történet, feszültség és remek atmoszféra van..A kezdésnél azonnal a történet közepébe kerülünk, nincsenek üresjáratok, végig pörög a történet. Egyedül az utolsó pár percre ül le kissé a hangulat. Negatívumnak csak ezeket a perceket lehet felhozni, mert itt a Shymalan kézjegyét viselő csavar után eléggé rossz irányt vesz a történet. A színészek többnyire ismeretlen arcok, de megfelelően teljesítenek. Egy ilyen filmnél ez elég. A látvány kimerül néhány hangeffektben és ijesztgetésben. De ezekhez sokat hozzátesz Tak Fujimoto pazar operatőri munkája, melyet csak dicsérni lehet. A zene nem fürdik az eredetiségben, de tartalmaz emlékezetes dallamokat, amelyek felállíthatják a hátunkon a szőrt.
Szórakoztató kis horror szösszenet lett az Ördög, remélem a közeljövőben láthatunk még pár Night krónikát. Vannak hibái, de melyik filmnek nincsenek? Ha nem is váltja meg a világot, egy nézést mindenképpen megérdemel.
10/ 7
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.