FilmŐrültek

amerikai sci-fi/kaland, 125 perc (2010)

Rendező: Joseph Kosinski

Szereplők: Jeff Bridges, Garret Hedlund, Olivia Wilde

A tavaly télen mozikba került Tron-Örökség egy 1982-n készült Disney film folytatása volt. Az alkotók részéről jó húzás volt az, hogy nem remakelték az eredetit, hanem egy második epizódot készítettek hozzá. Sajnos, én a régi Tront még nem láttam, de a folytatás nem is hozta meg hozzá a kedvem. Ennek ellenére majd sort kerítek rá.

A történet középpontjában Sam Flynn áll, akinek az apja sok évvel ezelőtt eltűnt. A férfi egy nagy informatikai cég elnöke volt és feltalált egy olyan programot, melybe hús-vér ember is beléphet. A program magába szívta. Fia is bekerül a virtuális világba és megpróbálja onnan kiszabadítani édesapját.

A sztori eleje igencsak sablonos, sőt kifejezetten lassan indul el a cselekmény. De akkor se lesz jobb a helyzet, amikor mi nézők Sammel együtt bekerülünk a neon fényben tündöklő világba. Itt megismerünk pár kifejezetten idegesítő, egyben 2 dimenziós karaktert akik néha hihetetlenül primitív párbeszédek segítségével kommunikálnak egymással. De a történet színvonala sem javul, sőt, egyre jobban bonyolódik a történet, amiről ha pár percre is levesszük a tekintetünket, eléggé belebonyolódhatunk. Na, nem azért, mert olyan agyafúrt és csavaros lenne, nem! Azért mert eléggé túl lett misztifikálva.

A látvány az, amely miatt elkészült a Tron-Örökség. Hiszen ma már CGI animáció segítségével a legfurább fantáziavilágokat életre lehet hívni. Ilyen téren nem is vall szégyent a film. A képi világ, mint már említettem, neon fényben úszik és ez nagyon jól is nézz ki. Egy baj van vele, az ember szemének szoknia kell kicsit, mert először elég nehéz a sötét zöld és kék épületeket, járműveket külön választani a szintén sötét háttértől. Az akciók jól lettek kivitelezve, dinamikusak és látványosak, csak sajnos mennyiségük igen csekély a film második felében.

Mert a lassú kezdés után azonnal belecsöppenünk a virtuális gladiátorjátékokba, de miután főszereplőnk meglóg innen, igencsak leül a tempó. Itt kezdődik igazából a történet ismertetése, amelyre szerintem kicsit több időt szántak az alkotók, amennyit igazából kellett volna.

Látványfilmtől nem kell remek alakításokat várni,én nem is szoktam, de azért elvárok egy erős közepest a színészektől. Itt egyedül Jeff Bridges jut el eddig, mindenki más jóval alatta teljesít. A főszereplő srác nem irritáló tényező, de közel járt ahhoz,hogy az legyen. Lazának szánt beszólásai igen vérszegényre sikeredtek, színészi alakítása pedig kimerül bamba nézésében. Olivia Wilde se volt a helyzet magaslatán ilyen téren, de ő legalább dekoratív volt és ügyesen riszálta hátsó felét. De mindennek a legalja az volt, amit Michael Sheen leművelt abban az öt percben, amit a képernyőn töltött. Pedig ő tehetséges fickó, de itteni teljesítményére nincsenek szavak, és akkor még nagyon finom voltam.

Az erős képivilág és pazar látvány mellett a másik pozitívum a zene. Ezért a Daft Punk volt a felelős, muzsikájukban az epikus dallamok remek egyveleget alkotnak az electro hangzással.

Közepes látványfilm a Tron folytatása, mely akár jobb is lehetett volna, de ebben a formában is elszórakoztathatja a kikapcsolódásra vágyó nézőket. Na, majd talán a harmadik rész húsz év múlva hátha felülmúlja.

10/5