Wes Craven 1984-n tette le az asztalra egyik leghíresebb horrorját, ami még mai is nagy rajongásnak örvend: ez a Rémálom az Elm utcában, melynek főszereplője nem más, mint az álmokban garázdálkodó, összeégett Freddy Krueger. Mivel a film sikeres lett, jött megannyi folytatás, sőt, még a végén maga Craven is újraértelmezte "főhősét" a bűn rossz Új rémálomban.
Tehát erről a témáról rengeteg bőrt lehúztak már, de a Platinum Dunes fejesei úgy gondolták, szükség van egy remak-re. Úgyhogy fogtak egy videó-klipeket rendezgető férfiút, név szerint Samuel Bayer-t, pár trendi tini arcot és Jackie Earle Haley-t, és kezdődhetett is a forgatás. A végeredmény pedig az egyik legérdektelenebb és legszükségtelenebb újragondolás lett.
A történet szinte szóról szóra ugyanaz, mint a '84-s klasszikus esetében, egyedül pár helyszín és szituáció lett picikét megváltoztatva.Vagyis van pár gimis tinédzser, akik rosszakat álmodnak, csakhogy nagy részük ezekből nem riad fel, mert miután meghalnak az álomban, úgy a valóságban is. Ez picit felborzolja a kedélyeket köreikben, így hát a még életben maradt Nancy és barátja, Quentin elkezdenek nyomozni és végül egy sötét, a múltban gyökerező titokra bukkannak. (1).jpg)
A baj ott van, hogy innen hiányoznak a félelmetes, egyben kreatív álomjelenetek, a korrekt ijesztgetések és a remek hangulat. Ezek egyvelege tette közel felejthetetlenné Craven moziját. Itt viszont akad rettenetes színészi játék, unalmas cselekményvezetés és számtalan "sótlan" álomjelenet. Igazából félni ezen az egészen nem lehet, csak idegeskedni, hogy a pénz miatt ismét meggyalázták az ember egyik nagy kedvencét. És itt a bukás (persze kritikai értelemben, pénzügyileg jól teljesített ez a kisebb szörnyűség) okozója nem az "új" Krueger, hiszen Haley eleget tett feladatának, játékával nem volt gond. Sőt, néha-néha még poénokat is szórt, ahogy anno Englund, és ezek jól is álltak neki. A hibákat én inkább a rendező és a forgatókönyvírók nyakába varrnám, hiszen ők voltak azok, akik nem bírtak semmi egyedit beleerőszakolni a filmbe. 
Tehát maga a "gyilkos" még nem is igazán lett elrontva, a baj a körítéssel van. Bár, legalább a látvány jóra sikerült, akad pár véres kaszabolás a játékidő során, csakhogy ismét önmagamat kell ismételnem, mert ezek is rém ötlettelenre sikerültek. Ahogy maga a zene is, Jablonsky fogta a híres főtémát és leöntötte azt átlagos horror muzsikákkal.
Sok jót erről nem lehet elmondani, unalmas, ötlettelen és néhol kifejezetten gagyi horror ez, melyre nem igazán volt szükség. Inkább tekintsünk a régi Elm utca felé, ott minőségibb rémálmokban lehet részünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.