amerikai-ausztrál, 116 perc (2011)
Rendező: Gary McKendry
Szereplők: Jason Statham, Robert De Niro, Clive Owen
Nem sok rendezőnek adatik meg, hogy első mozifilmjéhez 70 millió dollárt és igencsak jól csengő neveket kapjon, Gary McKendry-k viszont ez mégis megadatott. Csak hogy a kezébe hulló lehetőséggel nem sok mindent tudott kezdeni.
A mozipénztáraknál szépen el is hasalt a Válogatott gyilkosok, ennek az okát pedig egy dologban látom: a filmet úgy reklámozták be, mint egy '80-s évek stílusához öltöztetett akció áradatot, viszont pisztolypárbajokból és jól megkoreografált bunyókból szenved leginkább hiányt ez az alkotás.
A történet középpontjában Danny áll, aki egykor bérgyilkos volt, de végül belefáradt az emberek szitává lyuggatásába, ezért visszavonult. Csak hogy mentora, Hunter bajba került így kénytelen újra pisztolyt ragadni. A feladat a következő: 3 egykori S.A.S. ügynököt kell likvidálnia, ha pedig teljesíti a feladatát dalolászva sétálhat a naplementébe Hunter-rel. De nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
A forgatókönyv alapjául egy regény szolgált (mely állítólag igaz történetet dolgoz fel), ez azonban kimaradt életemből, így a film után nem is nagyon jött meg hozzá a kedvem.
Tehát elsősorban nem egy őrült tempót diktáló darab ez, a történések szép komótosan követik egymást, akciókból is csak itt-ott akad, ezzel meg még nem is lenne baj. Azonban a történetet nem sikerült valami jól tálalni. Egy idő után a cselekmény unalomba fullad és onnantól nem is áll talpra többet. Pedig nem akárkik asszisztáltak itt, de még a színészek játéka sem tudja megmenteni a filmet középkategóriába-süllyedéstől, hiszen a szereplők karakterei is nagyon szürkék. 
Jó példa erre a film főhőse, akit Statham már számtalanszor eljátszott más filmekben, de azokban legalább kiélhette magát a bunyó-és-dirr/durr jelenetekben, amikben a nézőt is szórakoztatta, itt viszont unalmas játékával csak az álmot hozhatja szemünkre. Mellette (úgy 15-20 perc erejéig) Robert De Niro-t láthatjuk, neki nem állt rosszul ez a szerep, játéka sem volt rossz, de igencsak keveset van a vásznon, így a minőségen még ő sem tudott javítani. A végére hagytam Clive Owen-t, aki jó színész, de itt ő is csak tenget-lengett, sokat ezzel pedig nem tett a filmhez.
Na, de hogy valami jót is mondjak erről a műről, az a kevés akció, ami van benne, az nem rossz, sőt, egy-két kifejezetten látványos darálás is belefért a játékidőbe. Aztán itt vannak a helyszínek, amik eléggé változatosak és végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a zenét, mely egész jóra sikerült.
Összesítve a dolgokat, egyszer megnézhető mozi ez, néhány ütős akcióval, szürke alakításokkal, sokszor üresjáratba fulladó történettel és hangulatos helyszínekkel/díszletekkel. A bukás pedig teljesen érthető, 70 millió zöldhasúból azért illett volna többet/jobbat kihozni, mert ezt így elnézve, csak a videotékákban arathat osztatlan sikert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.