Évszám: 2012
Eredeti cím: Battleship
Játékidő: kb. 120 perc
Rendező: Peter Berg
Forgatókönyvíró: Erich Hoeber, Jon Hoeber
Főszereplők: Taylor Kitsch, Brooklyn Decker, Liam Neeson
Peter Berg, a Ronda ügy és az Amazonas kincse rendezője kapott 200 millió dollárt, hogy ebből készítsen egy Torpedó játékadaptációt, ihletért pedig Michael Bay-hez fordult.
Mégpedig úgy, hogy naplementés képsorait, lassításait és ütős akciójeleneteit átemelte saját művébe, azonban ő nem tud ezekkel úgy bánni, mint a Transformers-trilógia atyja.
Persze, a 200 milliós büdzsé nem csak visszatükröződik a vásznon, egyenesen belerobban a néző arcába, hiszen a CGI effektek kifogástalanok, ahogy maguk az akciók is, azonban csak látványilag.
Hiszen hiányzik belőlük az a dinamika és megvalósításmód, ami tetten érhető egy Bay-moziban. Itt szinte csak egymásra pakolt robbanásokat és erre-arra repkedő űrhajókat láthatunk, néhol megtoldva lassításokkal, ez pedig azért nem ad egy felejthetetlen élményt.
Azonban mégis egy szórakoztató filmről beszélhetünk, mert annak ellenére, hogy maguk az akciók kissé sótlanok, a történet egész jól össze lett rakva és maguk a készítők se vették véresen komolyan a dolgot, így kölcsönözve munkájuknak egy könnyed, laza hangulatot.
Maga a sztori bot egyszerű, de mégis ügyesen épül fel és az idegenek se csak úgy véletlen módon jönnek és ész nélkül rombolnak. Nem, a történések okosan lettek egymásra fűzve, már amennyire egy popcorn mozinál ez lehetséges, tehát azért akadnak kisebb-nagyobb logikai buktatók is. De ha az ember lazán hátradől és élvezi a látottakat, simán eltekinthet ezek felett.
A színészi játék már nem olyan "áramvonalas", mint a fentebb említett tényezők, hiszen kifejezetten jó alakításokon át láthatunk már-már botrányosan rosszakat is. Azonnal itt a főszereplő srác, Taylor Kitsch, aki egészen szimpatikus módon formálta meg karakterét, csont nélkül hozta, amit egy ilyen könnyed mozi megkíván ilyen téren. Rihanna sajnos már nem, jobb, ha az éneklésnél marad, mert színésznőnek csapnivaló. Legalábbis itteni "kemény csaj" szerepét piszok gyengén adta elő. Akit érdemes még megemlíteni, az Liam Nesson, bár ösz-visz, jó ha 10 percet tölt a vásznon, de még így is élvezet nézni játékát, azt sajnáltam, hogy egy földönkívülit se küldött a másvilágra.
A zenéért Steve Jablonsky felelt, aki nem végzett olyan jó munkát, mint a Transformerek esetében, de még így is akadnak szerzeményében ütős és pörgős dallamok, de a lassabb, drámaibb tételek sincsenek mellőzve. Oscart biztos nem kap majd, de ide ez tökéletes kompozíció volt.
Mindent összevetve, könnyed kis látványfilm ez remek hangulattal, többségében sótlan akciókkal (bár így is akad pár emlékezetes rombolás, például a katonai bázis leamortizálása és a végső csata), megfelelő színészi alakításokkal és néhány, enyhén erőltetett jelenettel ( az öreg katonák lassított bevonulása, rokkant fickó és az űrlény összecsapása).
Tehát egy nézésre alkalmas agykikapcsoló szösszenet a Csatahajó, de arra tökéletes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.