Évszám: 2011
Eredeti cím: Drive
Játékidő: 100 perc
Rendező: Nicolas Winding Refn
Forgatókönyvíró: Hossein Amini
Főszereplők: Ryan Gosling, Carey Mulligan, Bryan Cranston
A Sofőr egy szűkszavú figura, aki szigorú szabályok szerint végzi munkáját, ami nem más, mint rossz fiúk fuvarozása A-ból B-be. De miután összemelegedik egy nővel és annak fiával, nagy bajba kerül és ebbe friss szeretteit is belekeveri.
Hollywood fantáziadús forgatókönyvírói ezt az egyszerű sztorit majd minden évben felhasználják, néha vesznek is el belőle, meg tesznek is hozzá. Ebből a kis történetből pedig két fajta filmet lehet összerakni: gyors tempójú akciót és lassabb, kimért menetű, stílusos thrillert, ahol a hangsúly a karaktereken és az ő cselekedeteiken van és nem az autósüldözéseken.
Az utóbbi kategóriába tartozik Nicolas Winding Refn 2011-s alkotása, amely számtalan díjat bezsebelt és a legtöbb kritikus tetszését is elnyerte.Azonban hiába a sok elismerés, én személy szerint nem tudtam teljes mértékben átadni magam a filmnek, emiatt pedig nem is nyűgözött le.
Elsősorban a lassú cselekményvezetés idegenített el túlságosan is magától, néhol nagyon nyögvenyelős a tempó. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy semmi eredeti és utánozhatatlan stílusa nincs a filmnek.
Persze, az operatőri munka kifogástalan, ahogy a zenei aláfestés is, sőt, ezen a két ponton a legerősebb a mozi.
Viszont ahogy fentebb írtam, hiányzik a rendező egyedi látásmódja, mivel a földhözragadt akciókon és azok belassításán kívül nem nagyon mutat mást. A képi világ teljesen átlagos, pedig ha odaigazították volna a zenék '80-s évek hangulatához, az nem lett volna piskóta.
A színészek jól elvannak karaktereik bőrében, ez leginkább főszereplőnkre, Ryan Gosling-ra igaz, aki egész jól helytált a szófukar Sofőr szerepében, mivel legtöbb esetben meg se kell szólalnia, arcáról tökéletesen le lehet olvasni gondolatait.
Nem rossz film a Drive, de az átlagos történet nem lett eléggé felturbózva, és itt nem az akciókra gondolok, hanem arra, hogy több egyedi dolgot is vihettek volna bele.
Persze, a lassú történetvezetés, a csendes karakterek és néhány véresebb jelenet biztos sokak szívét megmelengeti, de számomra leginkább a zene és a profi fényképezés tetszett.
Úgyhogy összességébe véve, ez egy közepesnél jobb alkotás, de nálam a "jó" kategóriát nem éri el, ahhoz nem elég hangulatos és emlékezetes.
Értékelés: 6/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.