FilmŐrültek

Évszám: 2012
Játékidő: 136 perc
Rendező: Marc Webb
Forgatókönyv: James Vanderbilt, Alvin Sargent, Steve Kloves
Szereplők: Andrew Garfield, Emma Stone, Rhys Ifans

Peter Parker, azaz Pókember nem először szövi a hálóját a mozivásznon, hiszen Sam Raimi már elkészített egy trilógiát a falmászó kalandjaiból. Viszont ez eléggé megosztotta mind a nézőket, mind a kritikusokat, azonban az első két rész szerény személyemnek igazán tetszett. Na, de a harmadik felvonás már nekem is sok(k) volt (meg ugye majdnem mindenkinek), ennek ellenére eléggé sikeres lett anyagilag. Jöhetett is volna a negyedik epizód, csak hát végül elég nagy huzavona alakult ki a háza táján, így végül ebből nem lett semmi. 

A fejesek azonban nem tudtak egy helyben ülni, mindenképp kellett nekik egy Pókember film (pontosítva két ok miatt, az első ugye a pénz, a második meg a jogok megtartása, hiszen ha a Sony adott időn belül nem lép valamit a hálószövő történetével, akkor elveszítik a hőst, aki így vissza került volna a Marvelhez) és végül az "újrakezdés" mellett döntöttek. 

Peter Parker tinédzser gimnazista, aki éli a fiatalok problémás életét. Egy nap azonban megcsípi egy "nem mindennapi pók", aminek következtében emberfeletti képességekre tesz szert. Itt kezdődik el Pókember története.

Ez ugye a sztori gerince, amire a 2002-s Raimi-adaptáció is épült, viszont a két film között igencsak sok a különbség. Az első és talán a legfontosabb az, hogy Marc Webb mozijában igencsak aprólékosan van kibontva minden, míg az első filmben eléggé pörögnek az események. A másik dolog az, hogy itt jóval kevesebb giccsel találkozhatunk, tehát a szerelmi szál nem egy ócska romantikus sablonmozihoz hasonlít, hanem az eredeti képregényekre. És itt a harmadik tényező, azaz a színészek. Jelen esetünkben sokkal tehetségesebb aktorok játsszák el a karaktereket (ők is jobban lettek megírva a Raimi-verzióhoz képest és az eredeti alaphoz is jobban hasonlítanak).

Viszont itt véget vetnék a két film (vagyis inkább a reboot és az első trilógia) összehasonlításának és inkább csak Webb alkotásával foglalkoznék.

Tehát a történet adott, viszont a forgatókönyv igencsak sok helyen eltér a képregényektől, de ezzel nincs baj. Sőt, néhol (leginkább apróságok esetében) azért eléggé ragaszkodik az alapokhoz. A gond ott van, hogy a jól felépített "hőssé válás" és szerelmi szál mellett a fő gonosz igencsak kidolgozatlan. Egyszer csak felbukkan a játékidő során és elkezd rosszalkodni, az okok meg eléggé homályosak. Mintha az írók menet közben eszméltek volna rá arra, hogy ide kéne még egy gonosztevő, akivel majd összeeresztik a hálószövőt.

És ha már kidolgozatlanság, itt vannak az akciójelenetek. Ezek látványosak, visszatükröződik róluk a beléjük ölt pénz, viszont eléggé súlytalanok, semmi stílussal nem rendelkeznek, így eléggé átlagosak. Sőt, az egyik elég erőltetettre is sikeredett.

Viszont a film ezen hiányosságait kompenzálja a színészi játék (erről már esett szó fentebb), hiszen Andrew Garfield tökéletes Peter Parker-ként, ahogy Emma Stone is Gwen Stacey-ként. A közöttük kibontakozó szerelem is nagyszerűen lett bemutatva, köszönhetően annak, hogy végig el lettek kerülve a szirupos, cukormáztól csöpögő jelenetek.

Ez szerintem sokban köszönhető a rendezőnek is, hiszen ez eddig csak egy romantikus vígjáték volt a háta mögött (500 nap nyár), de az is igencsak színvonalasra sikeredett és sok "romantikus filmes szabályt" fel is rúgott.

Ami még hátra van, az a zene. James Horner a veterán zeneszerzők közé tartozik, számtalan kiváló szerzemény köthető nevéhez, de azért joggal lehet rá azt mondani, hogy kevésbé eredeti a stílusa. Jelen munkájával nem az a baj, hogy sok dallamot átvesz régebbi alkotásaiból, hanem az, hogy nem tudott emlékezetes főtémát írni Pókemberhez. Mert hát egyaránt jók az akció-dús tételek és a drámaiak is, de amikor el kéne egy fülbemászó muzsika, ami jelzi, hogy itt van a falmászó hős, akkor elég erőtlen és sajnos átlagos dallamok csendülnek fel. Kár érte, de hát Danny Elfmann felejthetetlen muzsikáit nehéz is lett volna felülmúlni.

Összességében véve, ez egy szórakoztató képregény adaptáció lett, mely kissé esetlen az akciók és a gonosz karakter terén és hát felejthetetlen élményt se ad, de kezdésnek nem rossz, főleg egy "második filmes" rendezőtől. Persze, a folytatáshoz ez már kevés lesz, oda majd kell egy kis összeszedettség.

Értékelés: 7/10