Évszám: 2012
Játékidő: 106 perc
Rendező: Seth MacFarlane
Forgatókönyv: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild
Szereplők: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Giovanni Ribisi
Seth MacFarlane ezidáig animációs sorozatokat készített (Family Guy, Amerikai fater, csakhogy a két legnépszerűbbet említsem), melyek igencsak nagy sikereket értek el és némely körül már kisebb kultusz is kialakult. Így nem is csoda, hogy tett egy kis kitérőt a mozi világába, ahol szintén nem vallott kudarcot, sőt, az utóbbi idők egyik legviccesebb vígjátékát alkotta meg.
Főszereplőnk John, egy 35 éves férfi, aki éli világát barátnőjével és plüssmacijával. Igen ám, de ez nem egy holmi kabala, hiszen él, (köszönhetően egy karácsonyi kívánságnak) amivel még nem lenne gond, de John és a barátnője közé áll, emiatt pedig kissé zűrössé válik a három személy kapcsolata.
A történet egy
cseppnyi eredetiséget nem tartalmaz, hiszen már az alapfelállást is milliószor láthattuk és CGI-animációval életre keltett állatkák is gyakran megfordultak a vásznon. Viszont nem kell megijedni, mivel most nem egy undorítóan giccses családi filmet köszönthetünk a Ted személyében, hanem egy alpári poénoktól és káromkodásoktól hangos, rekeszizomlázhoz vezető vígjátékot.
Tehát a sztorit le is seperhetnénk a negatívumok asztaláról, hiszen a jól eltalált vicces jelenetek feledtetik a forgatókönyv hiányosságait. De a baj ott gyökerezik, hogy mikor nem Ted szórja a humorbonbonokat, akkor csak a sablonos szerelmi szálat nézhetjük, ami néhol rendesen megakasztja a cselekmény tempóját. Tehát helyenként az az érzése lehet az embernek, hogy két filmet néz, egy üdítő vígjátékot és egy egyszerű, romantikus ömlengést. Ez pedig azt is jelenti, hogy a címszereplő mackón kívül nincs több vicces karakter. Persze, néhol felbukkan egy-egy poénos figura, de a showt Ted viszi a hátán.
Pedig főszereplőknek megkapjuk Mark Wahlberget és
Mila Kunist, akik tehetségesek és már bizonyítottak ebben a műfajban is, de a forgatókönyv nemigazán engedi kibontakozni őket.
De most már elég a szőrszálhasogatásból, és rátérek a lényegre: akadnak hibák a Ted-ben, viszont összességében egy kitűnő vígjáték, emlékezetes beszólásokkal, nagyszerű cameo-kal és "visítva-nevetős" poénokkal. Ezzel pedig MacFarlane bizonyította azt, ért az "egész-estés játékfilm" rendezéshez is, reméljük, látunk tőle még mást is a nagy vásznon.
Értékelés: 7,5/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.