Tavaly sajnos nem sikerült időben elkészíteni a halloweeni bejegyzést, de az ember a saját hibáiból tanul, így most azon voltam, hogy minél előbb tető alá hozzam a cikket. Az alapötlet az lett volna, hogy az ünnepet megemlítő vagy azzal foglalkozó mozikat mutassak be, de ez elég sablonos húzás lett volna, lássuk be. Ehelyett inkább 3 horrorfilmet húztam elő a cilinderből, melyeknek sok köze nincs a jelmezbe bújáshoz és a cukorkagyűjtögetéshez, de egy laza október 31.-i éjszakát el lehet velük tölteni. Az első kettőt jó, ha egyedül nézi meg az ember, azok kissé húzósabb művek, de a harmadikat haverokkal és egy rekesz sörrel is végiglehet izgulni. Na, de nem fecsérlem a szót, inkább belevágok a lecsóba (vagy inkább tökbe)!
V/H/S
Évszám: 2012
Műfaj: horror
Játékidő: 116 perc
Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glenn McQuaid, Radio Silence, Joe Svanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard
Forgatókönyv: Simon Barrett, Matt Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glenn MacQuaid, Radio Silence, Nicholas Tecosky, Chad Villella, Ti West
Főszereplők: Calvin Reeder, Lane Hughes, Adam Wingard
Az emberek nem csak a tábortűz mellett hallhatnak rémtörténeteket, hiszen Hollywood (és persze más filmesek is) gyakran előjön(nek) olyan mozikkal, melyek másfél vagy két óra alatt sok kis horrorsztorit tárnak elénk. Vannak Halloween-t körbeölelő alkotások, Stephen King novelláiból készült darabok és a sorba most már beállhatnak a kézi-kamerás megoldást alkalmazó művek is, mégpedig a V/H/S jóvoltából.
A történet középpontjában egy huligán banda áll, akiket egy ismeretlen fickó megbíz azzal, hogy törjenek be egy házba és onnan lopjanak el egy videó kazettát. Ezért az egyszerű műveletért pedig busás összeget kínál, így nem meglepő, hogy hőseink élnek is a lehetőséggel. Viszont miután bejutnak a vityillóba, két kellemetlen dologgal is szembesülnek: a házi gazda halott és egy kazetta helyett van egy egész gyűjtemény. Így hát muszáj leülniük a tévé elé, hogy átvizsgálják a kazettákat, ezek viszont elég érdekes filmecskéket tartalmaznak.
Ez lenne a sztori gerince és e mellé kapunk még 5 rémtörténetet, de mivel nem akarok poénokat lelőni, ezekről nem ejtenék szót. Inkább arról írnék, milyen is maga a film: meglehetősen jó. A legnagyobb pozitívum az, hogy a cselekmény sehol sem ül le, végig pörögnek az események, mindig történik valami. Ez pedig azért lehet, mert a "videók" maximum 15-20 percesek, így még azelőtt véget érnek, mielőtt unalomba fulladnának. Egy kivétel azonban akad, a második felvonás, ami valami rendkívül lassú és sajnos a végére sem kerekedik ki belőle semmi érdemleges. Ezt az egy szegmenst simán ki lehetett volna hagyni, de a többivel szerencsére nincs gond.
Amivel baj van, az a kézi-kamerás stílus alkalmazása. Elég sok helyen zavaró a rángatózó kamera és az elszemcsésedő kép, azért néhol óvatosabbak is lehettek volna a kedves készítők. A másik zavaró tényező, a forgatókönyv kvázi hiánya. Oké, van egy alap, amire fel van húzva pár kisfilm, de nem csak ezeknek nincs normálisan kidolgozva a története, hanem magának a gerincnek se. Túl sok a kérdőjel, azért néhol nem ártott volna egy kis magyarázat, hogy akkor mi-miért is történik.
De ezen hibák ellenére is bőven élvezhető a film, hiszen a "felvonások" többsége rendkívül szórakoztató és míg az egyik jó sok vért kínál, addig a másik feszültséget vagy jól kivitelezett ijesztgetéseket. De ami igazán hangulatossá teszi a V/H/S-t, az a képi világ. Mégpedig azért, mert sokszor tényleg olyan érzése van az embernek, hogy egy régi videokazettát néz, emiatt pedig nosztalgiázhatunk is kicsit.
Összességében, ez egy kellemes kis szösszenet, ahol nagyon sok minden nincs a szánkba rágva, de ennek ellenére igencsak magas a szórakoztatási faktora. Talán ha kevesebbet rángatják a kamerát és kihagyják a második szegmenset, jobbra is sikerülhetett volna, de azért ebben a formában is bőven megállja a helyét.
Értékelés: 7/10
The Loved Ones
Évszám: 2009
Műfaj: horror-dráma
Játékidő: 84 perc
Rendező: Sean Byrne
Forgatókönyv: Sean Byrne
Főszereplők: Xavier Samuel, Robin McLeavy, Victoria Thaine
De szép is a szerelem! Az ember rózsaszínben látja a világot, a gondjai elhomályosulnak, szeme előtt csak a szíve választottja lebeg. De mi van akkor, ha csak az egyik fél táplál gyengéd érzelmeket a másik iránt? Jobb esetben megbeszélik egymást közt a dolgot és élik tovább világukat.
Szegény Brent azonban megjárja, hiszen a lány, aki szerelmes belé, ő viszont szinte levegőnek nézi, elrabolja és apjával együtt megkínozza.
A történet gerincét ez az egyszerű felállás szolgáltatja, viszont emellett rengeteg dologgal találkozhatunk ebben a műben, úgyhogy aki egy snassz torture-porn-ra számít, inkább máshol keresgéljen. Kezdjük ott, hogy a cselekmény is két szálon fut, ami első látásra elég érdekesnek tűnhet, hiszen a brutális kínzást elég sokszor szakítják meg a főhős haverjának "romantikus" estéjével. Ez pedig elég felesleges, lássuk be, de a befejezésre ebből egy remek mellékág kerekedik ki.
De ez a kettősség máshol is jellemző a filmre, hiszen tele van erős drámai töltettel, de néha a morbid humor felé is tesz kikacsintásokat. Aztán itt van még a komolyan vehetőség, hiszen az egyik percben még azt érezhetjük, hogy "igen, ilyen a valóságban is megtörténhet, akár velünk is", a másikban azonban teljesen lehetetlen és már-már komolyan vehetetlen dolgok zajlanak le.
Ez pedig néhány néző gyomrát megülheti, de akik nyitottabban állnak hozzá a dolgokhoz, akár egy remek filmélménnyel is gazdagodhatnak. Hiszen ez a kettősség nem hogy elrontaná az élményt, de még jót is tesz a mozinak, mivel emiatt kissé kiszámíthatatlan és végig eseménydús. Persze, ebbe könnyen bele lehetett volna bukni, de mivel a rendező végig magabiztosan fogja a gyeplőt, sehol sem borul fel a film menete, így végül egy érdekes kavalkádot kapunk, ami rendkívül szórakoztató.
Értékelés: 8/10
My Name Is Bruce (A nevem Bruce)
Évszám: 2007
Műfaj: horror-vígjáték
Játékidő: 86 perc
Rendező: Bruce Campbell
Forgatókönyv: Mark Verheiden
Főszereplők: Bruce Campbell, Grace Thorsen, Taylor Sharpe
Bruce Campbell egy igazi kult-figura. Hogy miért? Mert három szenzációs moziban játszotta el a holtak serege ellen küzdő Ash-t, mégpedig zseniálisan, de Elvis bőrébe is belebújt, szintén nagyszerűen. Úgyhogy ezekkel a szerepekkel örökre sikerült bevésnie nevét a horror-vígjátékokért rajongó közönség emlékezetébe. De szerepelt még sok más filmben is kedvencünk, sőt, még a rendezést is kipróbálta, mégpedig úgy, hogy saját magát dirigálta, hiszen a főhőst is magának szánta, ez a My Name Is Bruce!
Bruce Campbell egy lecsúszott színész, akit csak Zs-kategóriás filmekhez alkalmaznak. Rég voltak már azok az idők, amikor sztárként ünnepelték, ez pedig szomorúan érinti őt, úgyhogy gyakran néz a pohár fenekére. Egy nap azonban egy fiatal srác a segítségét kéri, mivel a városát megtámadta egy démon és szerinte csak Bruce segíthet a lakosokon, hiszen már leszámolt a holtak seregével Sam Raimi Evil Dead trilógiájában. Hősünk először azt hiszi, poén az egész, de mivel fizetséget kínálnak neki bevállalja, később azonban kiderül, ez halálosan komoly.
Az ember azt várná el ettől a filmtől, hogy végig szórakoztassa poénjaival és Campbell is kifigurázza benne saját magát és a karrierjét. Az utóbbi meg is történik, rendkívül viccesen állít görbe tükröt maga elé az egykori Ash, de egy idő után ez is elkezd unalomba fulladni, viszont a "démonos, város megmentő" szál végig egy helyben toporog és itt a jó poénok száma is igencsak elenyésző.
És hát ez a baj ezzel a filmmel, hogy hiába van itt ez a remek színész, ha nincsen jól kidolgozva az a tér, melyben mozognia kéne. Így hát hiába remek most is Campbell, egyszerűen minden más túlságosan közepes, vagy inkább gyenge. Pedig lett volna az alapötletben muníció, csak hát lehet ezt rendezőként már nem Bruce barátunknak kellett volna eldurrogtatnia.
De hogy ne csak a negatívumokról fröcsögjek: a gonosz démon kivitelezése, háttérsztorija és gaztettei azért elég megmosolyogtatóak (persze jó értelemben), úgyhogy főhősünk idétlenkedései mellett azért ezen még lehet nevetgélni.
Sajnálom ezt a filmet, mert ki lehetett volna hozni belőle egy vicces, ön-ironikus komédiát, de így ebben a formában ez csak egy gyengécske próbálkozás, amit Campbell színészi jelenléte tornáz fel a közepes szintre.
Értékelés: 5/10
U.I.: Boldog Halloweent Kívánok Mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.