Évszám: 2012
Játékidő: 172 perc
Eredeti cím: Cloud Atlas
Rendező: Tom Tykwer, Andy Wachowski, Lana Wachowski
Forgatókönyv: Tom Tykwer, Andy Wachowski, Lana Wachowski
Szereplők: Tom Hanks, Halle Berry, Jim Broadbent

A Wachowski testvérek kiegészülve Tom Tykwer-rel nagy fába vágták a fejszéjüket: egy megfilmesíthetetlennek tartott regényből forgattak egy majd 3 órás mozit. Viszont ha szétnézünk a rendezőink életművében, már nem is tűnik olyan extrém vállalkozásnak a Felhőatlasz, hiszen korábbi munkáik sem egyszerű, könnyen értelmezhető iparosmunkák voltak. Azonban még így is egyedülálló ez a darab, hiszen nincs mögötte nagy stúdió, így jelenleg a legdrágább független film a maga 100 millió dolláros költségvetésével. 

A történet 6 szálon fut, ezek pedig különböző korokban játszódnak és más-más karaktereket vonultatnak fel, akiket olyan színészek alakítanak, mint Tom Hanks, Halle Berry, Jim Broadbent és még lehetne sorolni. Igazából a sztoriról többet nem érdemes elárulni, nézzünk inkább azt, milyen maga a film.

Szenzációs! Pedig könnyen belelehetett volna bukni a 6, teljesen más műfajban mozgó szálba, aminek egy nagy katyvasz lett volna az eredménye. Azonban az értő rendezők kezei között nagyszerűen működik ez a történetmesélés, de ilyen téren a vágás is megérdemel egy óriási piros pontot, hiszen ide-oda ugrálunk a sztorik között, mégis követhető az egész. Bár, azt megjegyezném, ha pár percre lankad a figyelmünk, akkor könnyen elveszíthetjük a fonalat. Tehát ez nem az a darab, ahol az ember kényelmesen belehuppan üllőalkalmatosságába és lekapcsolt aggyal bámulja a vásznon történteket. Itt végig használnia kell a nézőnek a buksiját, de elsősorban nem azért, hogy felfedezze a történetek mondanivalóját, hiszen azokat sokszor szájbarágósan tárják elénk a karakterek. Leginkább a sztorik közötti összefüggésekre érdemes figyelni, mivel amellett, hogy egy színész több karaktert is megszemélyesít, inkább kisebb tárgyak és alig-alig említett nevek fonják össze a szerteágazó cselekményt.

Ez pedig csak akkor zavaró, ha az ember nem képes koncentrálni, hiszen akkor könnyen elveszhet a képkockák között. Itt jegyezném meg másodszor, hogy a film játékideje majdnem eléri a három órát, ezalatt az idő alatt pedig végig rátelepszik a nézőre, tehát akik rá tudnak hangolódni, azok egy közel felejthetetlen élménnyel gazdagodhatnak, akik viszont nem, csak értetlenül nézhetnek, hogy "akkor ez mi is akart lenni".

Ezt én nem rónám fel hibának, szerintem szükség van (főleg manapság) az elgondolkodtatóbb alkotásokra, ilyen téren pedig azért eléggé közönségbarát a Felhőatlasz, úgyhogy nem kell félni tőle, hogy egy nagy költségvetésű unalmas művészi köldöknézés. Ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot a remek tempó, ami végig dinamikusan vezeti a cselekményt, így az elég terjedelmes játékidő alatt unatkozni egyáltalán nem lehet. Sőt, néhány remekül megkoreografált akciójelenettel is találkozhatunk, ezek láttán még a látványmozikon szocializálódott nézők is csettinthetnek. De nem csak ezen a téren érhető tetten a 100 milliós büdzsé, hanem a kiváló díszleteken és kosztümökön is, ezek összességében remekül tudják megteremteni az adott korok hangulatát.

És hát a színészekről sem szabad megfeledkezni, akik egytől egyig szenzációs teljesítményt nyújtanak. Bár, olyan nevektől, mint Tom Hanks vagy Halle Berry nem is várna mást az ember, ahogy Jim Broadbent-től sem. De érdemes kiemelni Hugh Grant-et is, aki tőle egyáltalán nem megszokott karaktereket formál meg, a többiekhez képest szintén nagyon jól.

Összességében véve a Felhőatlasz egy kiváló filmeposz, ami látványos módon tárja elénk az élet örök igazságait,  mégpedig remek színészek, értő rendezés és fülbemászó zenék segítségével. A végén pedig nem csak egy felszínes művet kapunk, hanem egy olyan darabot, ami képes akár mélyebben is megérinteni a nézőit. Én személy szerint örülnék még sok ilyen és ehhez hasonló filmnek, kár, hogy az anyagi sikertelenség nem vonhatja ezt maga után.

Értékelés: 9/10