Ez talán a film legnagyobb pozitívuma, legalábbis hazánk szülöttei biztos értékelni fogják, ahogy kopasz akcióhősünk Budapest utcáit tarolja le. Kár, hogy ezen kívül alig található értékelhető momentum az 5. Die Hard mozinak csúfolt celluloidszemétben. Ez a felismerés pedig rendesen gyomorszájba vághatja a széria rajongóit, legalábbis én még mindig nem tértem magamhoz.
De ne szaladjunk ennyire előre, sőt, lépjünk vissza az időben egy picikét. Mikor bejelentették, hogy John Moore fogja rendezni a legújabb McClane kalandot, a forgatókönyvíró szerepét meg Skip Woods tölti be, sokakban megállt az ütő. Majd jött rengeteg kép a forgatásról, később előzeteseket is kaptunk, ezek alapján már bizakodhattunk. Aztán elérkezett a bemutató és a negatív visszajelzésektől volt hangos minden. Ekkor már kezdtem kételkedni abban, hogy nem biztos, hogy jól fogok járni azzal, ha kifizetem a mozijegy árát, de megnyugtattam magam: "Biztos azok a fránya elvárások, mindenki a megváltásra számított, aztán csak egy vagány akciófilmet vetítettek le nekik". Sajnos, így utólag visszatekintve, egy szörnyű hibát követtem el, amikor elhitettem magammal ezt. De a java ezután jött: volt szerencsém nagy vásznon látni, ahogy a kedvenc akcióhősömet és az őhozzá köthető szériát megerőszakolták!
John McClane fia bajba kerül Moszkvában, ezért gyorsan odautazik hogy segítsen utódján. Azonban már érkezésekor belefut néhány orosz gengszterbe, majd miután velük együtt forgatja fel az Orosz fővárost (de mi tudjuk, Budapestet), összefog csemetéjével, hogy együtt lőjék szitává a rossz fiúkat.
Ennyi lenne dióhéjban a sztori, ami a fentebb említetteteken kívül tartalmaz még erőltetett fordulatokat és rengeteg giccses ömlengést. Feszültségben és csípős beszólásokban sajnos már nem ennyire gazdag, bár próbálkozik, ennek azonban rossz vége lesz. Szegény McClane papa hülyét csinál magából és akkor is ontja magából az erőltetett szövegeket, amikor már nagyon nem kéne, de az se jó, mikor megkomolyodik, hiszen ekkor a tömény unalom olvasható le az arcáról. Nem is csoda, ilyen forgatókönyv után én is a hátam közepére kívántam volna az egész filmet.
Ezek után azt gondolhatnánk, az akciójelenetek majd megmentik az összképet a bukástól, hát sajnos nem! Már a játékidő elején látható autós üldözés és az azt megelőző robbanás oly módon lett fotózva és megvágva, hogy a kedves néző az égvilágon ne lásson belőlük semmit. Emellett logikai bakiktól is bűzlik az összes akció, kedvencem a "törhetetlen Merci terepjáró a harckocsi ellen" jelenet volt. A tűzpárbajok pedig szimplán csak átlagosak. Egyedül az utolsó 10 perc Csernobili fináléja ért valamit, ott mintha a rendező magára talált volna és azt gondolta volna: "ideje lenne leforgatni egy látványos akciót". Ez azonban már kevés volt ahhoz, hogy javítson a béka segge alá zuhant minőségen.
Marco Beltrami az, aki tényleg megdolgozott pénzéért, egész jó tételeket komponált és néha-néha emlékezteti a nézőt dallamaival, hogy ez egy Die Hard film. Kár, hogy más nem utal erre, sőt, ha a címen és McClane nevén változtatnánk, ez a szösszenet soha nem kerülhetett volna a mozik vásznaira. És ekkor jártunk volna a legjobban, mert a Drágább, mint az életed egy rettenetes fércmű, ami óriásit bukik, mint Die Hard-mozi, de akciófilmként is felnyalja a port, mivel a látványt tekintve gyenge, a színészek rosszul alakítanak és a történet a párbeszédekkel egyetemben borzalmas. Ezek után jó lesz, ha felkötik a készítők a gatyát az esetleges 6. részhez, de a legjobb az lenne, ha békén hagynák a véres trikós nyomozót, ő ezt már nem érdemelte meg.
Értékelés: 4/10
Évszám: 2013
Játékidő: 97 perc
Rendező: John Moore
Forgatókönyvíró: Skip Woods
Szereplők: Bruce Willis, Jao Courtney, Sebastian Koch
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.