Biztosan észrevehettétek, hogy manapság tetszhalott állapotban tengődik a blog. Sajnos ez azért van, mert életem manapság elég sűrű, hétköznapjaimat az iskolapadban töltöm, míg hétvégén vagy a haverokkal bandázunk, vagy pihenek. Ha mégis odajutok, hogy megnézzek egy filmet, nem rohanok azonnal a gép elé, hogy írjak róla, mert egyszerűen már ehhez sincs energiám és kedvem se. Viszont ha mégis úgy alakul, hogy odavetődök a billentyűzet fölé, akkor más blogokra írok cikkeket, ezt az oldalt meg hanyagolom. Ez még egy darabig biztos így lesz, de megpróbálok azért a jövőben több életjelet adni magamról, sőt, már jelen irományom is egy jelzés, "hogy itt vagyok, még mindig élek".
De mielőtt oldalakon át csak magyarázkodnék, jöjjön a lényeg: pár napja ellátogattam a közeli filmszínházba és szemügyre vettem a 300 folytatását, a Birodalom hajnalát. Vágjunk is a közepébe!
Frank Miller képregényét 2006-ban adaptálta nagy vászonra Zack Snyder (Watchmen, Az acélember), a végeredmény egy egyedi látványvilágú, majd kétórás vértől és drámától lucskos eposz lett, amit a nézők sikerre is vittek. A producerek általában ilyenkor "az addig üsd a vasat, amíg meleg" elvet követik és pár éven belül már szállítják is a folytatást, jelen esetünkben azonban 8 évet kellett várni a 2. részre. Ennek az lehetett az oka, hogy Miller nem bonyolította túl a sztorit, így a készítők megtorpanhattak, hogy akkor milyen irányba is menjenek tovább. A végeredmény az lett, hogy megbízták a képregényírót, hogy folytassa a történetet és majd arra alapozzák a folytatást. Végül mégsem így lett, hiszen Miller egy eredetsztorit vésett papírra, amely Xerxész-t teszi meg főszereplőnek, míg a filmesek inkább elővettek egy másik híres csatát, megtették főszereplőnek Themisztoklészt és a cselekményt párhuzamosan az első rész történései mellé illesztették.
Folytatás a tovább mögött.
És elérkeztünk arra a pontra, hogy akkor milyen is lett a Birodalom hajnala? Azt kell írjam, elég felemás lett a végeredmény, de erre számítani is lehetett. Kezdjük ott, hogy az első epizód annak idején újszerűnek hatott és hasonló képi világgal csak a Sin City rendelkezett előtte. De mára már számtalan más film felhasználta ezt a látványtechnikát, elég csak a tévékben futó Spartacus-szériára gondolni. A másik dolog meg az, hogy Snyder passzolta a rendezői feladatokat, ő inkább maradt producernek és forgatókönyvírónak. A direktori feladat így egy video-klipp rendezőhöz került, aki korábban egy teljesen átlagos vígjátékot tett le az asztalra.
Meglepő módon mégsem a rendezéssel van a baj, bár az igaz, hogy Noam Murro nem tett mást, csak elővette Snyder lassításait, de azok még ilyen "kölcsön vett" üzemmódban is látványosak, főleg 3D-ben. A hiba a szkriptben leledzik, a cselekmény felépítése elég gyenge, túl sok a flashback, rengeteg a felesleges párbeszéd és néhol indokolatlanul sok háttérinfót kapunk egyes karakterekről. Jó példa erre Xerxész, megtudhatjuk, hogy hogyan is lett egy átlagemberből Isten király, de egyrészt ez eléggé el lett nagyolva, másrészt a későbbiekben sok jelentősége nem lesz, sőt, a karakter mellékszereplővé redukálódik.
Ezeknek a hibáknak köszönhetően a film felépítése elég darabos, az egésznek nincs gerince, hiányzik az összetartó erő. Emiatt a saját lábán nem is nagyon áll meg a Birodalom hajnala, az előzmény ismeretével válik igazán élvezhetővé. És mivel én azért rendelkeztem előismeretekkel (tudni illik, Snyder mozija nagy kedvencem), én tudtam élvezni ezt az agymenést.
A látvány, ahogy fentebb már említettem, kifogástalan. A lassítások szemkápráztatóak, az akciójelenetek elképesztően dinamikusak és a vér és ömlik, igaz CGI rásegítéssel, de ez az előző résznél is így volt. A színészek játéka is megfelelő, a Gerald Butler-pótlék, Sullivan Stapleton hozza azt, amit megkíván egy ilyen szerep: keményen néz előre és villogtatja kidolgozott felsőtestét, a női nézők nagy örömére. Az igazi meglepetés Eva Green, aki remekül helyt állt az amazonnak beállított Artemiszia szerepében, egyszerre okos és vérengző, sőt, még női csáberejét is beveti, ha a helyzet úgy kívánja.
A zene az, ami sokat hozzátesz még az élményhez. A csatajeleneteknél igazán epikus tételeket hallhatunk, de a lassabb képsoroknál is fülbemászó témákkal találkozhatunk. Persze, eredetiség nem sok szorult a szerzeményekbe, de remekül megalapozzák a film hangulatát és önállóan is hallgathatóak. Külön öröm volt számomra, hogy a stáblistánál megszólalt egy Ozzy Osbourne muzsika, igaz, kissé áthangszerelve, de még így is működött.
Összességébe véve, egy agyatlan, alig több, mint másfél órás szórakozásnak megteszi ez az alkotás, többet pedig alapból nem szabad várni egy efféle mozitól. Folytatásként se vall kudarcot, önmagában már nem ez a helyzet, de a technikai oldal, a színészek és a zene mentik a menthetőt. Plusz, az is látszik a végeredményen, hogy ezt már annyira se vették komolyan a készítők, mint az első részt, hiszen több az akció és kevesebb a dráma. A befejezéssel pedig sikerült megágyazni egy harmadik felvonásnak, reméljük arra nem kell majd újabb 8 évet várni.
Rövid summázásként pedig álljon itt egy remek hasonlat: olyan ez a film ,mint a mikrózott kaja, akadnak benne finom falatok, de azért frissen sokkal ízletesebb volt.
Eredeti cím: 300: Rise Of An Empire
Játékidő: 102 perc
Rendező : Noam Murro
Forgatókönyvíró: Zack Snyder, Kurt Johnstad
Szereplők: Sullivan Stapleton, Eva Green, Lena Headey
Értékelés: 7/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.