A szemfüles olvasók észrevehették, hogy Halloweenre beígértem egy nagy horror filmes bejegyzést, és hát ebből sajnos nem lett semmi. Kiengesztelésképp két mostanában igen felkapott darabot szeretnék most itt kivesézni, melyek persze a fent említett műfajba tartoznak. Azt pedig már most megígérem, hogy jövőre jobban oda fogok figyelni és úgy intézem majd a dolgaimat, hogy mindenképp írhassak október 31.-ig egy nagy horror filmes bejegyzést.
Tom Six 2009-s filmjét sok helyen a legbrutálisabb horrornak tartották megjelenése idejében. Ez a hype azért mára már leült, de még mindig sok helyen lehet olvasni, hogy ilyen, meg olyan durva. Pedig az elborult alapötlet mellett nem sok szaftos dolog van benne, de azért nézzük meg közelebbről a dolgokat.
A történet középpontjában két amerikai lány áll, akik Európában utazgatnak. Pechjükre lerobbannak Németországban, azon belül is egy sötét úton. Bár, ez még nem olyan vészes dolog, az már annál inkább, hogy segítségért egy őrült tudós házába kopogtatnak be. Az pedig jól el is kábítja őket és elkezdődik a kiabálás, futkározás meg miegymás.
Ugye, a sztori annyira nem fontos egy ilyen típusú film kapcsán, az a lényeg, hogy legyen egy minimális kis körítés és mehet is a mészárlás. De jelen esetünkben nincs mészárlás, nincs vér, emiatt pedig a forgatókönyv hiányai és butaságai felnagyítódnak. Kezdjük ott, hogy az alapfelállás már egy óriási sablon, de később is akadnak más filmben már látott és ott jobban tálalt képsorok, mint például az elbaltázott menekülős jelenet.
Azt pedig már említettem, hogy véres képsorok nem nagyon akadnak a játékidő során, ez pedig talán a film legnagyobb negatívuma. Minden durvább képsor el van takarva, ezzel mondjuk lehet az volt a rendező célja, hogy még nagyobb félelmet generáljon a nézőben. Hiszen sok esetben van úgy, hogy amit nem látunk, az félelmetesebb annál, mint ami épp a szemünk előtt van. Ez még nem baj, csak hát a tálalásra jobban oda kellett volna figyelni.
De mégis azt tudom mondani Six uraság produkciójára, hogy egyszeri szórakozásra megfelel. Miért is? Mert a fő gonosz doki karakterét egy elképesztően brutális fizimiskával megáldott fickó játszotta el, név szerint Dieter Laser. És hát maga az alapötlet se gyenge, megmozgatja az ember fantáziáját hogy, hogy nézhet ki egy emberekből összevarrt százlábú. Tehát kisebb nagyobb hiányosságai ellenére egyszer bőven fogyasztható ez.
Az emberi százlábú 2.
Az első rész kapcsán sok erős idegzetű néző (mint mondjuk én) nyilatkozta azt, hogy ez egyáltalán nem volt brutális film. Ez pedig eljuthatott Tom Six (a rendező) fülébe, így hát elkészítette a második részt. Bár, benne van a pakliban, hogy butaságokat hordok össze, hiszen az előzmény címében benne van, hogy First Sequence, ez pedig már lehet előrevetítette azt, hogy a művészúr akar egy folytatást ”remekművéhez”.
A lényeg az, hogy a Full Sequence alcímmel ellátott folytatás nem viccel, hiszen minden, az elsőben kicenzúrázott véres, esetleg beteg képsort belenyom a néző arcába.
A sztori nem ott folytatódik, ahol abbamaradt, sőt, az egész film az előzőt csak egy filmnek tekinti. Amiért pedig egy kissé beteg fickó rajong, ez pedig odáig fajul, hogy magának is akar egy százlábút. Nem is gondolkozik sokat, azonnal elkezdi beszerezni a ”hozzávalókat” élete fő művéhez.
Mit ne mondjak, ez se egy díjnyertes történet, de legalább kerüli a sokszor látott csavarokat. Viszont az már nem ad ujjongásra okot, hogy elég lassan van vezetve. Az első egy órában konkrétan azt nézhetjük, ahogy ”főhősünk” elrabolja az embereket a szent cél érdekében. És hiába van már itt nem kevés véres képsor, egy idő után unalomba fullad a dolog. De amikor már az ember szeme becsukódna, elkezdődik a durvulás és itt már tényleg kő-kövön nem marad. Akik szerint az első epizódban nem volt elég durvulás, itt az utolsó húsz-harminc percben elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen premier plánban történő kifogazás, nyelvkitépés, inak elvágása és egyéb finomságok fogadják majd őket a képernyőn.
Sőt, még a műtétet is láthatjuk, ami persze elborultság terén kenterbe veri az elsőjét.Az már más tészta, hogy a sok gonoszságot nem egy olyan karizmatikus egyén követi el, mint az elsőben. Hiszen itteni csínytevőnktől félni, megborzongani nem lehet, csak undorodni.Azt már csak érdekességképp említeném meg, hogy az egész film fekete-fehér, emiatt pedig már alapból elég elvont és nyomasztó atmoszférája van. Ez nálam mindenképp pozitívum.Meg kell hagyni, ez tényleg nem volt piskóta. Viszont az összképen sokat ront az, hogy a cselekmény néhol üresjáratokba fut ki, így vannak részek, ahol csak nagyokat lehet ásítani. Tehát a jó kategóriát ez a darab sem éri el, de brutalitása és elvontsága azért még is megteszi egy igen kellemes és a maga nemében szórakoztató agymenésnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.