Volt egyszer egy Amerika. Egyszerűen kiráz a hideg és furcsa érzés tölt el, amikor már csak meghallom a címet...
Azt hiszem sablonszöveg lesz amit leírok, de le kell írnom! Ez tényleg egy olyan film, ami tömören, röviden csodálatos! És ezt a szót nem sok filmre szoktam mondani. Nem vagyok az a fajta filmnéző, aki akármilyen nyálas, giccses B-kategóriás romantikus vígjáték után elkezd ömlengeni, vagy ne adj Isten sírni... (Főleg, hogy férfi nemű vagyok.:)) De azért vannak mozik, amelyet már egy-két könnycseppet kicsaltam már belőlem. Leone gengszterfilmje is ilyen. Egy szó mint száz, nem sok olyan film ami így elvarázsol mint ez...
A történet négy fiúról szól, akik a new-york-i zsidó szegénynegyedben laknak. Bandát alapítanak és már gyerekkorukban is a gengsztervilág velős része az életüknek. Először csak koldusokat zsebelnek ki, később már egyre komolyabb tetteket hajtanak vége. Közben bandaháború folyik Bugsy-ék, a másik gengszterbanda ellen. Mellékesen jegyzem meg, ez a háború elég fontos tényező a fiúk életében, ugyanis Nudli, (Robert De Niro) a banda egyik tagja emiatt kerül börtönbe. Mikor kiengedik már felnőtt, és addigra a fiúk már túlléptek a piti ügyeken, bandaháborúzgatáson, már nyakig benne vannak a alvilág mély bugyraiban. Nudli természetesen ugyanannyira kötődik barátaihoz, (és bűnözéshez is) mint régen. Rögtön beavatják a dolgokba...
Kihagytam szándékosan egy rendkívül fontos szálat a rövid sztorileírásból. Ez a szál pedig Nudli szerelmi száza Deborah-val. Deborah a a zsidónegyed egyik cukrászdájának (-és egyben kocsmájának) tulajának a lánya. Az egész cukrászcsalád jó barátja Nudlinak, a család egyik fiúja lesz később a vezetője a helynek, Nudli pedig egyik legjobb barátja.
Vissza a szerelmi szálra. Ez a szerelem sajnos egyoldalú. Nudli nagyon szereti a történet elejétől (majdnem) végéig Deborah-t. Azt a fajta szerelmet érzi iránta, ami talán élete végéig hatással lesz rá. De Deborah nem viszonozza, mert már tinédzser korában tudja, hogy Nudli akármennyire is szereti, nem az az alak akivel komoly viszonyt lehet folytatni. Zseniális, ahogy Leone és gyerekszínészek mélyen érzékeltetik a két ember fájdalmát. Nudliét, mert nem kapja meg amire a legjobban vágyik, amit semmi lopott pénzért nem lehet megvenni, és Deborah-ét, aki valójában szereti Nudlit, de mégis el kell taszítania magától.
A történetvezetés szintén több mint zseniális. Amikor még szinte csak sejti az ember, hogy miről is akar szólni a film, már akkor érzi azt a hangulatot, amit csak a spagetti-westernek királya tud teremteni. Mint mondtam, a történet először zavaros, de elképesztően összetett. Bár ez nem csoda, hisz ilyen igényes forgatókönyvet (ha jól tudom) hat ember meg tud írni, főleg ha köztük van Leone is.
A színészeket is csak dicsérni lehet. Kezdeném a gyerekszínészekkel, kevés filmben ilyen hitelesek a gyerekszínészek, mint itt. A legjobbak talán (akiket az imént is kiemeltem már) Nudlit és Deborah-t játszó színészek voltak, de -mint mondtam- mindenki remekel.
Egyébként ritka az ilyen felhozatal mint itt. Robert De Niro, James Woods, Burt Young, Joe Pesci, Treat Williams, Danny Aiello s a többi. Mindenki egytől egyig nagyon jó itt is, a ki tündököl az a két legfőbb karakter, De Niro (személyes kedvenc) és Woods. Sokat nem írhatnék róluk, tökéletesek.
Az operatőri munkát tudnám még nagyon dicsérni, Tonino Delli Colli, a kedvenc operatőröm, aki már számos alkotásban bizonyította profizmusát (Huszadik század, Az utolsó tangó Párizsban, Az élet szép, Dekameron, Canterbury mesék stb.) most is tökéletes. Olyan jelenetek vett föl, ami nekem örökre meg fognak maradni. Hát, az a jelenet, amikor a kisfiút lelövik, és azt mondja: "Elcsúsztam"... milyen is? Tán lélegzetelállító, gyönyörű, nem sorolom tovább, ment nem akarok giccsbe torkollani.
És a filmet egy olyan filmzene ékesíti Ennio Morricone szerzésében, ami személyes kedvencem tőle, és szintén teljes mértékben meríti ki csodálatos fogalmát. Mindig jókor szólal meg, és szerencsére sokszor.
A film vége, pedig igazi Leonés, csattanós, katarzis biztos nem marad el!
Összegezve, ez a film minden tekintetben tökéletes, színészek, zene, fényképezés, történet, hangulat...És még sorolhatnám.
Értékelés: 10/10
Írta: Kovboj97 (Galgóczy Ákos)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.03.16. 20:10:42
Kovbojka97 2012.03.27. 19:13:56
Frony 2015.08.25. 12:32:39
Egyszerűen - nem találok szavakat..
10/10 talán ennyit!!!
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal