Ha maradtak még a blognak olvasói, ők észrevehették, a tetszhalott állapotból még mindig nem sikerült újjáélesztenem az oldalt. Ennek az oka egyszerű, elképesztően lusta vagyok. De ezen most megpróbálok túllendülni és a nyárra való tekintettel szeretnék sűrűbben is bejegyzéseket írni, idővel majd elválik, hogy sikerül e legyűrnöm saját magam. Addig is pillantsunk Indonézia felé és ássuk bele magunkat az év talán legjobb akciófilmjébe.

Gareth Evans 2011-ben szabadította a nézőkre a The Raid című erőszakorgiáját, ahol a történetet teljesen háttérbe szorították az elképesztően erőszakos és pörgős bunyójelenetek. Ennek ellenére (vagy pont emiatt) nagy siker lett a film, nem is kellett olyan sokáig várni a folytatásra. Már sokszor szót ejtettem a második részek aranyszabályáról, de most megint megteszem: legyen sokkal nagyobb, mint az előzmény. A Berandal követi is a "szentírást", viszont egész meglepő módon próbáltak többet letenni az asztalra a készítők. Mégpedig azért, mert elsősorban nem az akciók mennyiségére feküdtek rá, hanem a forgatókönyvre. Ebből aztán lehetett volna baj, például hogy két szék közé esik a produkció és a bunyók elsüllyednek a sablonos sztori mocsarában,de nem így lett.

Miután Rama élve kijutott az első rész mészárszékének helyt adó épületmonstrumból, eljuttatja az ott megszerzett bizonyítékokat a város legmegbízhatóbb rendőrének. A baj ott kezdődik, hogy a megvehetetlen kopó beépíti emberünket a maffiába, hogy ott folytassa munkáját téglaként. Így a kivételes harcművészeti tudással rendelkező Rama ismét a rossz fiúk gyűrűjében találja magát és ha ez még nem lenne elég, egy gengszterháború is épp ekkor veszi kezdetét, ahol hősünknek fontos szerep jut.

Igazából a történet nem találja fel újra a spanyol viaszt, egy szimpla "maffiába beépülős" sablon az egész, ennek ellenére mégis működik. Köszönhetően annak, hogy itt a karakterek nem arctalan, egymás életére törő agresszorok, hanem ügyesen felépített, érdekes figurák, akik érthető motivációkkal rendelkeznek. Így most hiába szorultak kissé háttérbe a zúzások, a cselekmény ennek ellenére nem ül le, sőt, a tempó igencsak pörgős. A feszültséget is remekül teremti meg a film a kimért, profi fényképezéssel és vágással.

És most értünk el oda, hogy az akciókról is szót ejtsek. Ez nem lesz könnyű, mivel ezekről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. A harcok koreográfiája lélegzetelállító, a golyózáporok igazi hússzaggató mészárszékek és ehhez még sokat hozzáad a gyomorforgatóan naturalisztikus képi világ is. Ha valakit itt szitává lőnek, esetleg puszta kézzel marcangolnak szét, a kamera nem fordul el szégyellősen, de nem ám. Ehelyett megmutat nekünk mindet, ez pedig egyrészt sokkoló, másrészt az őrületes tempó miatt iszonyatos erővel pumpálja az ereinkbe az adrenalint.

Így a Berandal nem más, mint egy eposzi nagyságú gengsztersztori, egyszerű, de működőképes történettel, jól alakító színészekkel, erős atmoszférával és bombasztikus zúzásokkal. Ha nem is ez a "tökéletes akciófilm" megtestesülése, attól még ez áll a legközelebb hozzá.

Évszám: 2014
Játékidő: 150 perc
Rendező: Gareth Evans
Forgatókönyvíró: Gareth Evans
Szereplők: Iko Uwais, Yayan Ruhian, Arifin Putra

Értékelés: 9/10