Eredeti cím: The Dark Knight Rises
Játékidő: 164 perc
Rendező: Christopher Nolan
Forgatókönyvíró: Jonathan Nolan, Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Tom Hardy, Gary Oldman
A mozi termet a közönség halk beszélgetése és nevetgélése tölti be. Majd lekapcsolódnak a fények és a kisebb zajok helyét átveszi a csend. A lélegzet visszafojtott várakozást a vásznon elkezdődő varázslat szakítja meg, ami 160 percig magába szippantotta az összes nézőt.
Christopher Nolan az egyetlen rendező, aki a Sötét Lovag kalandjaiból trilógiát tudott készíteni. Ez pedig nem a véletlen műve, hiszen egy rendkívül tehetséges rendezőt köszönthetünk személyében, aki mindig minőségi munkát ad ki kezei közül.
Most sincs ez másként, mivel a saját képére formált Denevérember harmadik, egyben utolsó bevetése szenzációsra sikeredett.
A történet 8 évvel az előző rész eseményei után játszódik, ahol már Bruce Wayne nem ölt minden éjszaka denevér-jelmezt, mégpedig azért, mert már a Gotham-nek nincs szüksége a hősre. Azonban „viharfelhők gyűlnek” Bane személyében, aki egy egész magánhadsereggel indul hamuvá égetni a várost, emellett pedig Bruce-t is elakarja törölni a Föld színéről. Ebben a helyzetben mindenki csak egyvalakihez fordulhat, Batman-hez, aki újra visszatér, hogy kisöpörje a gonoszt az utcákról.
A történet remekül lett megírva, egyben tartalmaz számtalan akciót és drámát,a játékidő pedig sosem ül le, végig fent tartja az ember figyelmét. Sőt, néhány igazán jópofa fordulat is előfordul a több, mint két és fél óra folyamán.
De a legtöbben biztos a befejezésre kíváncsiak, hogy hogyan ér véget a Sötét Lovag legendája. Nolan e téren se hazudtolta meg önmagát, hiszen egy ízig-vérig rá jellemző finálét tár elénk, amit mind az átlagos nézők és mind a nagy Batman rajongók tátott szájjal figyelhetnek.
Így hát nem csak ez a film kapott hibátlan lezárást, de maga az egész trilógia is, ami összességében egy vakítóan ragyogó csillag Hollywood egén. Ez a csillag pedig jó ideig fog még ragyogni, hiszen rég volt már, hogy egy három részes mozi széria minden egyes darabja maga a tökély.
Persze, mind a három részt más miatt lehet szeretni, de mindegyikükben van közös tényező. Két lényegesebb van, az egyik a látvány. Az előző részek igencsak ütős akciókat vonultattak fel, ugyanígy tesz ez a felvonás is. Láthatunk itt hatalmas robbanásokat, jól megkoreografált harcokat és hangos tűzpárbajokat. A legjobb az egészben pedig az, hogy CGI animációval alig találkozhatunk, hiszen a legtöbb látványos jelenetet a pirotechnikusoknak és a kaszkadőröknek köszönhetjük, nem pedig az effekt készítő mestereknek.
A másik közös tényező az a drámaiság és a szereplők. A legtöbb szuperhős-mozi papírszagú figurákat és az unalomig elcsépelt események sorozatát vonultatja fel, nem úgy ahogy Nolan Denevérember trilógiája. Itt nagyszerűen megírt, lélektanilag súlyos cselekménnyel és kiváló színészek által eljátszott karakterekkel találkozhatunk.
Ebben a felvonásban is rendkívül sok nagy név tiszteletét teszi, de a prímet így is Christian Bale, Tom Hardy és Anne Hathaway triója viszik. Ők kitűnő játékkal rukkolnak elő, de azért a többieket sem kell félteni, gondolok itt Joseph Gordon Levitt-ra, Marion Cottilard-ra Morgan Freeman-re, Michael Caine-re és Gary Oldman-re.
A zene is fontos tényezője a filmnek, szerencsére Hans Zimmer ismét 
kitett magáért és olyan dallamokat szerzett, melyek teljesen együtt élnek az elénk táruló képsorokkal, de külön hallgatva is fenomenális élményt nyújt. Igaz, hogy túlságosan eredeti tételek nem nagyon csendülnek fel benne, de ez egyáltalán nem zavaró, hiszen az összes muzsika rendkívül fülbemászó és akadnak olyanok is, melyek elég erősen adagolják az ember vérébe az adrenalint, netán a drámaiságot, mikor melyiket.
Összességében véve, ez a film kimeríti a nagyszerű „fogalmát”.Persze, akad benne néhány kisebb szépség hiba (a női karakterek kissé felszínesek, bár meg kell hagyni, remek színésznőkkel lettek eljátszatva, így ők nagyjából feledtetik ezt, a másik pedig az, hogy ugye Bane nem egy Joker, de ezen is szemet lehet hunyni, hiszen nem is érdemes hasonlítgatni a kettőt), de ezeket a rengeteg másik pozitívum szinte láthatatlanná teszi. Így hát szerintem kijelenthetjük, hogy a Sötét Lovag- Felemelkedés az utóbbi idők egyik legjobb mozija. Maga a trilógia pedig egybe véve fenomenális, meg is van a helye „minden idők legjobb mozi szériái” között.
A teremben felkapcsolódnak a fények, de a közönség továbbra is némán ül és nézi a stáblistát, ami alatt Hans Zimmer utánozhatatlan dallamai szólnak. Ezen sorok írója pedig eközben azon tűnődik, hogyan is írhatná le azt az élményt, aminek részese lehetett. Végül arra jut, hogy sehogy, mivel ezt a filmet egyszerűen látni kell!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.