FilmŐrültek

amerikai horror/vígjáték, 88 perc (2010)

Rendező: Alexandre Aja

Szereplők: Steven R. McQueen, Jessica Szohr, Ving Rhames

Alexandre Aja francia rendező 2006-n készítette el első amerikai filmjét, a Sziklák szemét. Ez egy brutális, de egyben feszült és félelmetes mű lett, a horrorrajongók imádták. Majd jött a Tükrök, mely rendesen megosztotta a közönséget. Aztán csend. 2 évet kellett várni Aja új mozijára, mely Joe Dante '78-s cápa koppintásának újragondolása.

Ez a film is megosztotta a nézőket, vannak, akik imádják, és akik köpködnek rá. Pedig ez egy igazán jó mozi, amit nem szabad komolyan venni. Miért is? Lássuk a történetet.

Bulizó fiatalok lepik el a Viktória-tavat,bömböl a zene, félmeztelen csajok vonaglanak bulizenére, elérkezett a tavaszi szünet. Az őrjöngő ifjúságtól nem messze, megnyílik a tó feneke, és vérszomjas őspiranhák szabadulnak el. A helyi rendőrség (élén a hős rendőrnővel) és  pár fiatal felveszi a harcot a húsevő halacskákkal.

A sztori teljesen komolyan vehetetlen, ezerszer látott sablonokra épül. De nem azért, mert a készítők bénák és tehetségtelenek voltak. Azért, mert a film tiszteleg a régi állatos horrorok előtt, sőt, néhol még görbe tükröt is tart eléjük. Ez a film egy tisztelgés a műfaj előtt. 

A színészek mind egy sablonkaraktert játszanak. Csakhogy ezeket a sablonszereplőket nem egy rakat B-kategóriás senki alakítja, hanem igazi hírességek. A rendőrnő szerepében Elisabeth Sue-t láthatjuk, társa Ving Rhames, a drogos pornófilmrendező bőrébe Jerry O'Connel bújt, Eli Roth félmeztelen lányokat locsol vízzel, Richard Dreyfuss pedig Matt Boyd bőrébe bújt, újra. Aki nem tudná, ezt a karaktert alakította a klasszikus Cápában is. Mi ez, ha nem tisztelgés? És még Christopher Lloydot is láthatjuk, mint kissé kattant professzor.

Vérből nincs hiány. Aki már ki van éhezve egy jó kis vérengzésre, az mindenképp nézze meg a filmet. Mállik a hús a csontról, szakadnak a végtagok, spriccel a vér. A trükkökön Greg Nicotero és Howard Berger ügyködött, remek munkát végeztek. A film második felében ahová néz az ember, csak szétmarcangolt embereket lát. A halacskák kinézete nem rossz, ha azt vesszük, hogy nem sok pénzből készült a film. Egyedül csak egy-két helyen látszik a CGI gyengesége.  A film 3 dimenzióban került a mozikba, és azt kell hogy mondjam megérte a jegyárat. Kapjuk az arcunkba a véres húscafatokat és néha a rosszcsont halak is felénk vetik magukat. De 2 dimenzióban is remek szórakozást nyújt a film.

A zene ütős lett. A főtéma ismét tisztelgés a már említett Cápa előtt. A jelenetek alatt pörgős, dinamikus dallamokat hallhatunk. A felcsendülő betétdalok nagyon jó bulizenék, ügyesen lettek beválogatva a filmbe.

A Piranha egy veszettül szórakoztató mozi. Kapjuk az arcunkba a vért és a húscafatokat, jót nevethetünk a karakterek bénázásain, a férfi nézők csodálhatják a csinos nőket. Viszont nem áll minden mókából és kacagásból, gyenge pontja is van a filmnek. Ez pedig a sok töltelék rész. Egy idő után már kissé unalmas a sok debil párbeszédet hallani. Szerencsére mikor már az ember a távirányító után nyúlna, hogy majd előrepörgeti a filmet, elkezdődik a vérengzés.

Az operatőr megérdemel egy piros pontot. John R. Leonetti ügyesen kezelte a kamerát, nincs vérengzés melyről lemaradtunk volna, sőt, majdnem mindről közelit kapunk. 

Aki egy unalmas estén jól akar szórakozni, de nincs nő a közelben, az nézze meg ezt a filmet. Nem szabad komolyan venni, úgy kell hozzá állni az egészhez, hogy ez egy paródia. Sajnos, sokan nem így teszik, és azt hiszik ez nem direkt lett ilyen. Pedig igen.

Rég volt ilyen szórakoztató a vérengzés. Aja, következő munkád is legyen ilyen jó.

10/7,5