Játékidő: 95 perc
Rendező: James Watkins
Forgatókönyvíró: Jane Goldman
Főszereplők: Daniel Radcliffe, Janet McTeer, Ciarán Hinds
Az elmúlt években elég sok horrorfilm látott napvilágot Angliában, úgy látszik megint belejöttek a rémisztgetésbe a délutáni tea hívei.Azonban ezek a mozik nem nagyon jutottak el hozzánk filmszínházba, csak DVD-n, de most örülhetnek a rajongók, mivel A fekete ruhás nő már a vásznakat égeti. Bár, lehet csak azért mutatták be "itthon", mert főszereplő az a Daniel Radcliffe, aki nyolcszor bújt Harry Potter bőrébe, így pedig elég nagy hírnévre tett szert még kis országunkban is.
Főhősünk Arthur Kipps, a megözvegyült ügyvéd, aki vidékre utazik egy kis faluba, hogy egy hagyatéki ügyet elintézzen. Azonban az ott élők megnehezítik munkáját, megpróbálják mindenben hátráltatni Arthur-t, de a férfi nem hátrál meg, sőt, végül a szóban forgó házba is ellátogat, hogy ott nyugodtan tudjon dolgozni. Csak hát az építmény nem igazán elhagyatott, hogy pontosabbak legyünk, egy haragos túlvilági lélek járja szobáit.
Maga a történetvezetés szép komótos, az események nem igazán pörögnek benne. Tehát aki a mai eszeveszett darálós agymenéseken szocializálódott óvatosan közelítsen ehhez a filmhez. Ezzel pedig nincs is baj, azzal már igen, hogy a cselekmény néha nagyon leül. Főleg a játékidő első felében található pár üresjárat, amik nem is véletlenül lehetnek itt. Hiszen maga a sztori nagyon egyszerű, minden fordulattól mentes, valahogy a másfél órás játékidőt pedig el kellett érni.
Viszont ha túllendülünk ezeken, akkor egy olyan "horror-hullámvasúton" vehetünk részt, melyre már rég adódott lehetőségünk. A film felétől elindulnak a dolgok és már-már sorban jönnek az ijesztgetések egymás után. A legjobb kétségkívül az a 20 perc, ahol megállás nélkül kapjuk az ütősebbnél ütősebb jeleneteket. És itt nincs még levegővételnyi időnk se, mert egymás követik a borzongató képsorok.
Annyi a baj, hogy ezek mind csutkára tekert hangeffektekre épülnek. Tehát a többségre lehet számítani és a néző csak azért rezzen össze, mert jön egy hangos effekt, például becsukódik az ajtó vagy az arcunkba üvölt egy szellem.
Ez mondjuk moziba nagy élmény, de otthon, DVD-n normál hangerő nem, úgyhogy aki tényleg ijedezni szeretne, jobban teszi, ha elmegy moziba a filmre, mert ez tényleg ott fejti ki igazán a hatását.A színészi játék az, amiről sokat nem lehet írni, mivel jelen esetünkben az átlagosnál senki se teljesített jobban, sőt. Főszereplőnk, Mr. Radcliffe az, aki csak annyit csinál a játékidő alatt, hogy szomorkásan néz. Ez nem nagy teljesítmény, de legalább dolgozik azon, hogy ne csak Potter maradjon a nézők szemében.
Viszont maga a karakter se rejteget magában sok mindent, tehát nagyon nem is lehet hibáztatni főszereplőnket. De ha már itt járok, meg kell említenem, hogy ez az Arthur egy elég zavaros figura. Hiszen van egy fia, akit mindennél jobban szeret, mégis a munkáját helyezi előtérbe. Amikor pedig rájön, hogy szellemek kísértenek a házban, nem elmenekül onnan, hanem még azért is csak marad.
Persze,horrorfilmről beszélünk, de azért ez már túlságosan is irreális. Így hát a negatívumok sorába ez a tényező is befér.Összességében egy kimódolt, lassú menetű, klasszikusokat idéző műről beszélünk, mely a modern ijesztgetéseivel lett mai köntösbe bújtatva. A műfaj rajongóinak (mégpedig azoknak, akiknek nem a vér mennyisége határozza meg egy horror minőségét) csak ajánlani tudom, mégpedig szigorúan moziban. De ha valaki DVD-n próbálkozik vele, jó, ha a hangerőt maximumra veszi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.