amerikai kaland/fantasy, 113 perc (2011)

Rendező: Marcus Nispel

Szereplők: Jason Momoa, Ron Perlman, Rose McGowan

Én úgy hiszem, csak azokból a filmekből kéne remake-t forgatni, melyek valójában rászolgáltak az újra feldolgozásra, az-az mai szemmel nézve már elavultak.
Az 1982-s Conan- A barbár ilyen, hiszen látványvilága, akciójelenetei mostani szemmel nézve már elég viccesek. És hát el is készült a felturbózott változat, mit ne mondjak, a végeredmény láttán visszasírom Swarzi kalandozásait.
Mégpedig azért, mert az szerethető, még bugyutaságai ellenére is,na, meg persze remek atmoszférával rendelkezik.
Viszont Marcus Nispel filmje egy szikár, unalmas és néhol kifejezetten idegesítő mozgókép a kimmériai harcos bosszújáról. Pedig maga az alaptörténet nem rossz, igaz olyan egyszerű, mint egy pumpa. Ennek ellenére viszont számtalan látványos és pörgős kard-párbajt, misztikus hangulatot és rengeteg kalandot rejt magában, sajnos az alkotók pont ezeket felejtették ki "gyermekükből".
A cselekményvezetés bűn rossz, számtalanszor ül le az egész emellett pedig érdektelen párbeszédek vannak rétestészta módjára elnyújtva. Ha pedig egy kaland film unalmas, az már rég nem jó. Persze, ettől a látvány menthette volna meg az összképet, kár, hogy ez is vérlázítóan gyenge. A kardozós jelenetek szinte követhetetlenek, köszönhetően az operatőri munkának. Igaz, a gagyi fényképezés egyéb akcióknál is rontja az élményt, e mellé pedig még párosul a szörnyű vágás is. Viszont pozitívumként itt megemlíthető, hogy legalább folyik vér dögivel, nem lett egy bugyuta mese ebből az egészből. A CGI-ről még nem beszéltem, szerencsére ebből azért nincs sok, de ami szerepel a filmben, az rém gyenge. Elsősorban a szereplők mögé vetített háttér idegesítő nagyon, ezek rendesen elütnek a környezettől. De mint mondottam, nem ezzel van telerakva a játékidő nagy része.
Színészi játékokat nem igazán lehet találni ebben a darabban, míg a férfiak kőkeményen néznek a távolba, addig a nők vagy alul öltözöttek és kéjesen nyögnek, vagy pedig gonoszak. Ez azért keltett bennem egy kis nosztalgiát, hiszen a mai fantasyk nagy része vértelen és a meztelenséget nélkülöző matiné. Ez tehát egy pozitívum, csak hát sajnos az utolsó.
Hiszen minden más rossz, például itt a zene. Ez olyan másodlagos tucat muzsika, melyet már rég hallottam, szinte észrevehetetlen a jelenetek alatt.
Megértem, amiért ez a kis produkció elvérzett a mozikasszáknál, hiszen unalmas, dinamikátlan és rossz látványvilággal rendelkezik. Mindenki jobban jár, ha a Swarzi féle Barbárt választja.

Értékelés: 4/10