Michael Bayt mostanában eléggé lefoglalták a Transformers-filmek, amik ha kritikailag nem is arattak sikert, pénzügyileg szépen kamatoztak. A producerek nem is elégedetlenkedtek, hívták is a rendezőt a 4. rész ledirigálására, ám a videóklippek felől érkező Bay előbb leforgatta az igaz történeten alapuló Pain and Gain-t, ami nem csak az év egyik nagy meglepetésmozija, de a vitatott direktor filmográfiájának is egyik legfényesebb csillaga.
A történet a '90-s évek végén játszódik Miamiban, ahol három testépítő próbálja megvalósítani az amerikai álmot úgy, hogy gazdag emberek vagyonát lopják el. Az eleinte jól kitervelt akció még úgy-ahogy működik is, de "hőseink" időközben egyre több hibát követnek el és így az események hamar brutálisan komoly irányba kanyarodnak.
A sztori alapján könnyen azt hihetnénk, hogy ez egy nyers dráma, de nem így van, hiszen Bay volt annyira bevállalós és ezt az igaz történetet belecsomagolta egy morbid humorban tocsogó krimibe, ami 2 órás játékideje ellenére az elejétől a végéig a legmagasabb fordulatszámon pörög és eközben még nagyon szórakoztató is. Elsősorban a színészek azok, akik megérdemlik a dicséretet, mivel egytől egyig nagyon erős alakítást nyújtanak, külön ki kell emelnem Dwayne "The Rock" Johnson-t, aki meglepően hiteles volt kigyúrt keresztényként. De az egykor rapper Mark Wahlberg is emlékezetes üresfejű testépítőként, akinek az ötletei a legritkább esetben végződnek úgy, ahogy azt eltervezte. Feltűnik még a színen Ed Harris, Tony Shalhoub és Anthony Mackie is, őket sem érheti panasz.
És most vissza is kell térnem Bay-hez, aki hiába gazdálkodott már-már nevetségesen alacsony költségvetésből (legalábbis a robotos mókáihoz képest), így is egy nagyon látványos filmet tudott letenni az asztalra. És itt most nem az akciókra gondolok, hanem a remek operatőri munkára, a pörgős vágásra és a különféle szűrőkkel megbolondított képi világra, ezek együttesen pedig nagyon erős hangulatot teremtenek.
Viszont a sok dicséret után illik szót ejteni a negatívumokról is. Ott van például a film morbid humora, ami működik, de drámai jelenetek is akadnak és ezek ketten néha ütik egymást, hiszen néhány zsarolás és gyilkosság után nehéz nevetni az idióta kretén beszólásokon. A másik dolog pedig az utolsó 20-30 perc, ahol már túlzottan felpörögnek az események, itt néhol már kissé hiteltelenné is váltak az események. De igazából ezek se olyan nagy hibák, sőt, ha hátradőlünk és egyszerűen csak szórakozunk a látottakon, biztos nem fogunk fennakadni rajtuk.
Összegezve a dolgokat, ez egy nagyon ütős kis darab, ahol Bay megmutatja, nem csak a családbarát látványparádékat tud készíteni, hanem jóval komolyabb és brutálisabb mozikat is, ezzel pedig (ha csak egy film erejéig is) visszatért régi önmagához. A Pain and Gain tehát nem más, mint egy elképesztően szórakoztató, néhol drámai krimi, erős színészi alakításokkal, kiváló képi világgal és nagyszerű színészi alakításokkal. Azt pedig már sokszor láthattuk, hogy Miami nem épp a földi paradicsom és hiába kapunk megint képet az árnyoldaláról, ilyen minőségben ez még mindig nem unalmas.
Évszám: 2013
Játékidő: 129perc
Rendező: Michael Bay
Forgatókönyvíró: Christopher Markus, Stephen McFeely
Szereplők: Mark Wahlberg, Dwayne Johnson, Anthony Mackie
Értékelés: 8/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.