Évszám: 2012
Játékidő: 118 perc
Rendező: Len Wiseman
Forgatókönyvíró: Kurt Wimmer, Mark Bomback
Szereplők: Colin Farrel, Kate Beckinsale, Jessica Biel

Manapság a remake-ek korát éljük, tehát ami anno sikeres volt, arról Hollywood nagy eséllyel megpróbál újabb bőrt lehúzni. Így járt Paul Verhoeven 1990-ben bemutatott Az emlékmás című filmje is, ami nem csak műfajának egyik, még ma is fényesen csillogó gyöngyszeme, de az Osztrák Tölgy egyik legjobbja is.

Viszont az új verzió készítői kihangsúlyozták, nem elsősorban remake-t készítettek, hanem egy hűebb adaptációt Philip K. Dick novellájához, ehhez képest rengeteg jelenet visszaköszön az eredetiből, sőt, néhol még erősen is utalgatnak rá.

A történet jövőben játszódik, ahol már csak két pont van a Földön, ahol élni lehet. Az egyik ugye a felső tízezer élőhelye, a másik pedig az egyszerű munkásembereké. Douglas Quad is egy hétköznapi gyári munkás, akit rémálmok gyötörnek és belefáradt unalmas életébe. Ezért egy nap ellátogat egy céghez, ahol gondolatbeültetéssel foglalkoznak, hogy új, izgalmasabb emlékeket ültessenek memóriájába. A tranzakció előtt azonban rendőrök törnek be az épületbe és Doug menekülésre kényszerül, minek során kiderül, ő nem az, akinek gondolja magát, így megpróbálja kideríteni, ki is valójában, eközben pedig egy óriási összeesküvésbe is belekeveredik.

Fentebb már említettem, hogy a kijelentésekkel ellentétben elég sok a hasonlóság a két verzió között, az egyik maga a történet. Hiszen ezt szinte teljes egészében átemelték a Verhoeven moziból, aztán a forgatókönyvírók itt-ott azért belepiszkáltak, hogy ne ugyan azt forgassák már le, mint '90-ben. De a legnagyobb baj mégis az, hogy pont a fordulatokat, a morbid humort és a véres akciókat mellőzték, ezek helyett pedig teletömték sablonos karakterekkel és töménytelen mennyiségű üldözéses jelenettel.

Tehát a készítők nem mertek semmit sem kockáztatni, inkább egy végtelenül közepes biztonsági játékba kezdtek, amiből nem jöttek ki győztesen, viszont el sem vesztették, mivel a szemkápráztató látvány és a hihetetlenül pörgős cselekményvezetés meggátolja azt, hogy a játékidő közepén elszundítsunk a moziteremben.

Sőt, a férfi nézőket külön ébren tarthatja a film két vadmacskája, Kate Beckinsale és Jessica Biel, de a női közönségnek sem kell szomorkodnia, számukra ott van Colin Farrel. Azonban a külsőségeken kívül már a színészi játékukat nem lehet dicsérni, mert egytől egyig rendkívül közepes alakítással rukkolnak elő. A legjobban mégis Beckinsale kisasszony járja meg, hiszen ő a film első felében egész jól alakít, de aztán ahelyett, hogy úgy bántak volna vele, mint az eredetiben, inkább bent tartják majdnem a befejezésig, addigra pedig meglehetősen irritálóvá válik. Azok a karakterek, akik több időt érdemeltek volna, jóskán kevesebbet kapnak a kelleténél, például  a Bryan Cranston által megformált Cohaagen vagy Bill Nighy alakításában Matthias.

Az eddig leírtak alapján azt gondolhatná az ember, hogy ez egy nagyon félresikerült remake. Pedig nem, mert egy valamiben tényleg felül tudja múlni az eredetit, ez a látvány. És itt nem csak az áll-leejtős CGI érdemel szót, hanem a remekül megkomponált akciójelenetek és a nagyszerű díszletek is. És hát a tempó is elég jó iramot diktál, tehát a majd két órás játékidő alatt szinte lehetetlen unatkozni. 

Persze, minőségileg meg sem karcolja az eredetit, de egy nyári agykikapcsolós látványmozinak tökéletesen megfelel. Egy dolgot kell megtenni ahhoz, hogy tökéletesen élvezni tudjuk, majd két órára meg kell feledkezni arról, hogy ez egy szenzációs film újradolgozása és nem szabad összehasonlítani a kettőt. Aztán ha elhagytuk a mozitermet, nyugodtan kitörölhetjük az emlékezetünkből, hogy Verhoeven klasszikusa maradjon meg ott.

Értékelés: 7/10