FilmŐrültek

Nicholas Cage Oscar-díjas színész, aki a 90's évek közepe tájékán kóstolt bele az akció műfajba (és jó ideig ott is tevékenykedett) ma már jó úton halad afelé, hogy befogadják olyan B-kategóriás akciósztárok berkeikbe, mint Steven Seagal vagy Jean-Claude Van Damme. Ahhoz, hogy visszakerüljön az A-ligába, egy igényes filmre lenne szüksége, mely anyagilag sem bukik el. Sajnos, ilyen nincs kilátásban a közeljövőben, amiben mostanában szerepelt ez a remek színész (aki azért többre hivatott, mint hogy ilyen vackokban égesse magát) mind anyagilag, mind kritikailag alulmaradt. Most két friss filmjét szeretném ezen cikk keretein belül bemutatni, melyek jobban mutatnak a videotékák polcain, mint a mozik vásznain.

Féktelen harag

amerikai akció, 104 perc (2011)

Rendező: Patrick Lussier

Szereplők: Nicholas Cage, Amber Heard, William Fichtner

Wes Craven filmjeinek vágója, Patrick Lussier 2000-n készítette el első filmjét és azóta rendezget változó minőségű produkciókat. Pár éve tett le az asztalra egy kifejezetten látványos 3D-s technikával készült horrort, a Véres Valentin-t, emiatt hittem azt, hogy új trash-akciófilmje se lesz rossz. Hú, de rosszul hittem!

Mint tudjuk, az ilyen B-kategóriás agymenések elég gagyi történettel rendelkeznek, ez alól a Féktelen harag se kivétel. Milton (Nicholas Cage) lányát galád sátánisták megölik, unokáját pedig elrabolják, hogy teliholdkor feláldozzák és elszabadítsák a Földön a poklot. A felbőszült apa és egyben nagypapa ezt nem hagyhatja, még az sem zavarja, hogy halott, így meglép a pokolból és elindul leszámolni a gonosz szektásokkal. Nyomában pedig ott lohol a Sátán könyvelője, akinek az a feladata, hogy Milton-t visszavigye a túlvilágra.

Igen, ez nem vicc, ez a sztori. De sebaj, jó alapot szolgáltathatna egy vérben és csöcsökben tobzódó agyatlan daráláshoz, csakhogy a készítők elfelejtettek stílust és öniróniát pakolni a filmbe. Ezen fontos elemek nélkül pedig ez csak egy rettenetesen gagyi, mozikba küldött B-kategóriás őrültség, ami helyenként már már túl komolyan veszi magát. Pedig itt az lenne a lényeg, hogy nevessünk a látottakon, bár itt lehet is, de csak kínunkban. Az utolsó percekben kapunk pár vicces megmozdulást a főhősök részéről, de sajnos hamarabb kellett volna több. És itt említeném meg azt a jelenetet, melyet a kreatív készítő brigád snittről-snittre átvett a Golyózáporból!

Színészi játékkal nem nagyon találkozhatunk ebben a "csodában". Cage faarccal végig lövöldözi a játékidő teljes egészét, közben pedig ugyanilyen arckifejezéssel dug meg nőket és piál. A mellette látható Amber Heard csini, meg minden, viszont tehetsége nem igen van a színjátszáshoz. Pár pillanat erejéig feltűnik még David Morse és Billy Burke, ők se tesznek sokat a filmhez, sőt, az utóbbi még ripacskodik is néha. Aki viszont játékával emel egy kicsit a film színvonalán, az William Fichtner, félelmetesen jó volt a Sátán Könyvelőjeként.

Nincs stílus, nincs önirónia, a színészek játéka gyenge, viszont a látvány úgy-ahogy megmenthette volna a filmet. Az a vicc, hogy itt ez a leggyengébb láncszem. A CGI effektek olyanok, mint valami másodvonalbeli tévéfilmben, a lövöldözések ésaz auts üldözések pedig elképesztően unalmasan lettek tálalva.

Mindent összevetve, ez egy gyenge kis trash-ökörség, melyet azonnal DVD-n is kiadhattak volna, hiszen nem sok értelme volt annak, hogy mozikba küldjék. Szép nagyot is bukott, ezt pedig meg is érdemelte.

10/4

Boszorkányvadászat

amerikai kaland/fantasy, 95 perc (2011)

Rendező: Dominic Sena

Szereplők: Nicholas Cage, Ron Perlman, Claire Foy

Dominic Sena rendező úrral Cage anno már forgatott egy Tolvajtempót, az egy teljesen átlagos autós light-akciófilm volt. A magyar keresztségben Boszorkányvadászat címet kapó Season of the Witch erejéig Sena és Cage újra együtt dolgozhatott, ami nekik lehet jó buli volt, de azoknak már kevésbé az, akik leülnek megnézni újabb filmjüket, hiszen elég pocsékra sikerült.

Két kereszteslovag, Behmen (Cage) és Felson (Perlman) egy idő után rájönnek, hogy nem Istent szolgálják azzal, hogy halomra ölik a népet, ezért dezertálnak. Igen ám, csakhogy egy városban lelepleződnek és csak akkor menekülhetnek meg a bitófától, ha egy boszorkánynak hitt nőszemélyt elvisznek egy kolostorba, ahol a szerzetesek kiűzik belőle a gonoszt. Erre azért van szükség, mert állítólag miatta tört ki a pestis. Hőseink el is indulnak a banyával, viszont az út sokkal veszélyesebb, mint azt ők hitték.

A film 40 millió dollárból készült, ami nem mondható nagy költségvetésnek egy fantasy esetében, ez vissza is tükröződik a látványon. A csatajelenetek valami hihetetlenül rosszul néznek ki, még szerencse, hogy csak 7 percet vesznek el a játékidőből. Viszont az erdei farkastámadás és maga a gonosz démon (vagy a Sátán,kinek hogy tetszik) is elképesztően gagyi megjelenítést kapott, és ez nem kicsit von le a film élvezeti értékéből. A másik nagy negatívum a látvány mellett, az a cselekményvezetés. A film néhol igazán pörgős (főleg az elején és a végén) néhol pedig kifejezetten eseménytelen és unalmas (a közepén). Jobban kellett volna elosztani az eseményeket.

Színészi játékról itt se nagyon beszélhetünk, ez kimerül a főszereplők komor nézésében. Cage szomorú, Perlman nagyon laza és kemény, a többiek pedig elhanyagolhatóak. Na, dióhéjban így lehetne jellemezni a karaktereket.

Mást erről a kis szösszenetről nem nagyon lehet írni. Egy kölcsönzést megér a helyi videotékából, viszont megvenni nem érdemes (letölteni meg ugye bűn).

10/4

Cage tehát jó színész, viszont ahhoz, hogy kikászálódjon a gödörből, ahová süllyedt, nem ilyen másodvonalbeli alkotásokhoz kéne aláírnia. Remélem nemsokára újra láthatjuk egy színvonalas produkcióban, bár erre nem sok az esély, hiszen új projektje nem más, mint a Szellemlovas 2., amit épp Romániában forgatnak. De hát ugye, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára!