francia horror/dráma, 99 perc (2008)

Rendező: Pascal Laugier

Szereplők: Morjana Alaoui, Myléne Jampanoi, Catherine Bégin

A horrorfilmeket én két csoportba tudnám sorolni: vannak azok, melyek megijesztenek, meg azok, melyek arra játszanak, hogy minél több mészárlást és elhullott testrészt adagoljanak a nézők arcába. Na, meg ugye van egy metszet is, ebbe tartoznak azok, melyek egyszerre brutálisak és félelmetesek, ilyenből van nagyon kevés.
A Mártírok a trancsírozós al-műfajba illik bele leginkább, ezzel még nem is lenne baj. Azzal már inkább, hogy többnek akar látszani, annál, ami.

A történet középpontjában két lány áll, akik közül az egyiket (Lucie-t) gyermekkorában elrabolták és valakik egy évig tartották fogva. De végül megszökött és egy nevelőotthonban nőtt fel, ahol szerzett egy barátnőt magának Anna személyében. Mikor felnőnek, együtt keresik fel Lucie fogva tartóit, hogy bosszút álljanak rajtuk. 

 A film igazából a közepétől kezdődig el, addig igazából egy óriási időhúzás az egész. De az igazat megvallva még ez a legértékelhetőbb része az egésznek, hiszen ezután, mikor azt hinnénk elkezdődik végre az igazi cselekmény, még nagyobb unalomba torkollik minden. Se feszültség, se normális tempó és még szimpatikusnak nevezhető karakterekkel sem találkozhatunk az egész játékidő alatt. Helyettük van pár, pofás véres jelenet és elképesztően felszínes, üres történet. Amibe persze sokan bele is látnak sok mindent, ej, ha a fantázia szárnyra kap, még a legnagyobb ürességet is feltöltheti! Mert igazából mi is ez az egész? Egy bosszúfilmként kezdődő, majd torture porn-ba átmenő, elképesztően öncélú horror, mely van olyan mély, mint egy pocsolya.
 

A színészi játékokra kár sok karaktert pazarolni, legyen elég annyi, hogy a közepes szintnél senki nem teljesít jobban. Ahogy maga a zene is igen semmitmondó és alig észrevehető.

Ezzel a filmmel akkor nem lenne baj, ha tényleg lenne mögötte valami, és nem csak öncélú brutalitásra kihegyezett mozgóképnek álcázott " semmi " lenne. Amúgy annyira véresnek se mondanám, mert a második felében arra megy ki a játék, hogy egy nőt hogy lehet minél jobban megalázni. Ez pedig ugye inkább dühítő, mint brutális, bár kinek éppen mi.

( Igaz, ez most egy elég negatív kis írás lett, de a kedvét senkinek nem szeretném elvenni a filmtől, egy nézést azért megérdemel, hogy az ember eldöntse, neki ez mit is jelent. )

10/4