Guy Ritchie 2009-n jelentkezett a krimi irodalom két ismert főhősének újszerű megfilmesítésével, a siker pedig nem maradt el. A filmiparban pedig van egy olyan szabály, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, így nem kell meglepődni azon, hogy a folytatás 2 évvel az előzmény után már a vásznakat perzseli. Igen ám, de a legtöbb második epizód el is vérzik, mert rohamtempóban készülnek és ez meg is látszik rajtuk.
Nem kell megijedni, Holmes és Watson legújabb kalandja elég szórakoztatóra sikeredett, ennek ellenére azért szenved pár kisebb betegségben, melyek a legtöbb folytatásra jellemzőek.
Maga a történet nem bonyolult, két nyomozónk újra a gonosz nyomába ered, a tét pedig nem kicsi: meg kell akadályozniuk, hogy kitörjön a világháború. Persze, a játékidő során akadnak fordulatok, de nem az áll leejtős fajtából. A cselekmény vezetés viszont kétszer olyan gyors, mint az első rész esetében és a helyszínek is elég változatosak, tehát az akciózgatás és a futkározás garantált.
Csakhogy, a karakterek közötti kémia nem működik úgy, ahogy kellene. Holmes és Watson hiába van majdnem mindig együtt a vásznon, nem viszik már úgy a hátukon a filmet, mint 2 éve. 
Sok az erőltetett poénkodásra épülő párbeszéd közöttük, emiatt pedig nem egyszer vált a film enyhén idegesítővé. Gondolom, a megduplázódott poénok arra a szabályra próbáltak megfelelni, hogy a második résznek többet kell nyújtania abból, ami az elsőbe jó volt. Így van ez az akciókkal is, melyek most is jól megkoreografáltak és látványosak. Ide tartozik még a sok lassítás és előre tervezés, ezek ugyanolyan jól működnek, mint anno. Sőt, az utóbbihoz köthető egy poénos fordulat is, mégpedig a fináléban látható "jó a rossz ellen" jelenetnél.
A színészek hozták azt, ami elvárható tőlük, de mint már fentebb említettem, a híres duó jobban működött ezelőtt. Melléjük csapódik a cigány jósnőt alakító Noomi Rapace, aki, ha úgy tetszik a plusz egy főt testesíti meg, hiszen egy jól bevált csapatot általában a számozott részekben bővítenek. Itt viszont az a helyzet, hogy ez a karakter működik is, nem tűnik feleslegesnek és ami a legfontosabb, egyáltalán nem idegesítő. A fő gonoszt alakító Jared Harris játékáról sem tudok negatívumokat mondani, igaz, eléggé elüt Lord Blackwood-tól, de én ennek csak örülni tudtam.
A zenéért ismét Hans Zimmer volt a felelős, és hát jelen esetünkben sem tett le maradandót az asztalra. Pörgős, akció-dús dallamokból nincs hiány, viszont fülbemászóakból már annál inkább, úgyhogy ez most csak közepes munka a német zeneszerzőtől.
Összesítve a dolgokat, gyors tempójú, látványos és szórakoztató mozi ez, viszont hiányzik belőle az a plusz, ami megvolt az elsőben. Így év eleji agykikapcsolásnak jó, de aki többet vár, csalódhat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.