Évszám: 2012
Játékidő: 90 perc
Rendező: David Brooks
Forgatókönyvíró: Chris Sparling
Főszereplők: Brian Geraghty, Josh Peck, Alice Eve
Ha valaki ránéz a film címére és műfajára, azt gondolhatná, itt egy gyilkos pénzautomata fog garázdálkodni. Pedig nagyon nem, mivel csak a helyszínt biztosítja a zsetonosztogató gép otthonául szolgáló házikó, a középpontban 3 fiatal és az őket zaklató úriember áll.
Tehát a történet annyi, hogy főszereplőink betérnek egy ATM-be, ahol is jól megjárják, mivel a gonosz csuklyás ember nem hagyja őket nyugton.
Ez a kis sztori Chris Sparling fejéből pattant ki, akinek az Élve eltemetve szkriptjét is köszönhettük. Meg kell hagyni, ott fényévekkel jobb munkát végzett.
Kezdjük ott, hogy egy ilyen kevés helyszínen játszódó thriller esetében jó, ha van feszültség. Kár, hogy itt nincs. Pedig az elhagyatott parkoló a bódéval együtt elég hangulatos, viszont karaktereink rendkívül gyengék, erre pedig még a színészek erőltetett játéka is rátesz egy lapáttal.
Elsősorban a Josh Peck által alakított figurától ütött ki a víz, ő a film elején próbál poénkodni, de beszólásai és viccei leginkább fárasztóak. De másik két díszvirágunk sem panaszkodhat ilyen téren, David nevezetű főhősünk az egész játékidő alatt olyan fejet vág, mintha nem tudná, hogy hol is van, emellett pedig még szomorú is. Női szereplőnk pedig csak azért van, hogy a befejezésnél meglegyen a klasszikus fiú-lány párosítás, tehát ő ilyen igazi töltelék karakter, ez pedig meg is látszik rajta.
A feszültség hiány és a rossz actori munka mellett azonban van még miről írni, azonnal itt a tempó. Ez igencsak lassú, a játékidő nagy része piszok vontatott, a téli kabátban garázdálkodó ipse leginkább csak ijesztgeti hőseinket és a pénzváltó helyiségen kívül téblábolókat üti agyon. Szép lassan azonban bekeményít, az utolsó percekben már két kocsit is beleállít a kis vityillóba.
De nagyon közel sosem merészkedik az ATM-hez, ehhez mondjuk tartozik egy jópofa kis fordulat is, de nem kell nagy áll-leejtést várni ettől, azonban még így is jól sikerült.
Azonban akadnak más pozitívumok is, például azok a szívatási módok, melyeket gonosztevőnk alkalmaz hőseinken, például a parkolóban fejmagasságban drótot feszít ki, hogy ha valaki futni akarna, az ne jusson messzire.
De az is jó, amikor vízzel elárasztja főszereplőinket, ezt pedig egy szétnyitható székből figyeli tisztes távolságból. Mekkora poén már ez, nem?
Azonban hiába pár ötletes megoldás, nagy részben unalomig ismert kliséket kapunk, mint a kiérkező parkőr (vagy mi) bal sorsa.
Összesítve a dolgokat, gyenge kis film ez rossz színészekkel, unalmas történetvezetéssel és pár jó ötlettel, melyek nagyon kicsit tudnak lökni a minőségen, persze pozitív irányba.
Majdnem megfeledkeztem a befejezésről, ahol azt sugallja a film a nézőnek, hogy mindjárt jön a csavar, megtudhatjuk miért csinálta a gyilkos amit, meg minden, de végül aztán nem kapunk semmit. Jaj, de jó!
Nem is szaporítom tovább a szót, akinek sok felesleges ideje van, megnézheti ezt a fércmunkát, de mindenki más jobban teszi, ha kerüli.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.