amerikai horror, 84 perc (2011)
Rendező(k): Henry Joost, Ariel Schulman
Szereplők: Katie Featherston, Sprague Grayden, Chloe Csengery
Már több kézi-kamerás horrornál leírtam azt, honnan is nőtte ki magát a műfaj, mik az alapkövei. Most ilyen dolgokra nem is pocsékolnám az időt, inkább azonnal belevágok a lecsó közepébe!
A Parajelenségek 3. (ez lenne a magyar cím,meg kell hagyni,nem is rossz) nem más, mint egy elképesztően átlagos ijesztgetős horror. Sablonokra épül az egész, és ezeket is minden fantázia és kreativitás nélkül használja fel. Bár, azt meg kell hagyni, volt egy-két tényleg jól megcsinált feszült jelenet, például a pokrócos lopózás, de ezek mennyisége sajnos elhanyagolható. A legtöbb félelmetesnek szánt jelenet nem áll másból, mint hogy a csendet megszakítja egy hangos csörömpölés, kiabálás. A befejezés már kifejezetten idegesítő volt, egyik főszereplőnk durván 10 percig mászkál a sötét házban, ez alatt pedig az ég világon semmi nem történik. Komolyan, moziban még nem aludtam el, de itt majdnem megtörtént. Aztán pedig jött egy újabb kiabálós, csörömpölős rész, ha ezt kihagyják az alkotók, tuti elkap az álommanó.
A történetről még nem esett szó, nem is érdemes rá sok karaktert elpazarolni. Előzményfilmről beszélünk, mely az első két részben megismert testvérpár gyermekkorába enged bepillantást, na meg lehull egy titokról a lepel, hogy a gonosz túlvilági szerzet miért is kezdi el zaklatni őket majd később.
Igazából szkript csak azért készülhetett ehhez a filmhez, hogy legyen oka annak, hogy ne csak egy kísértetes videó süljön ki az egészből, hanem egy mozifilm. Igaz, ez a műfaj legtöbb darabjára igaz, csak vannak olyan kivételek, ahol az ember megfeledkezik erről, mert szórakoztatja az, amit lát.
A legújabb paranormális tevékenységeket bemutató mozi nincs olyan gyenge, mint a második felvonás, viszont az első rész színvonalát eléri, az is egy ilyen átlagos kis produkció volt. Igazából ezt az egész trilógiát azoknak tudnám ajánlani, akik még nem láttak horrort, esetleg idegrendszerük nem elég erős, de mégis szeretnének valamit látni, ami ehhez a műfajhoz kötődik. Ők még összerezzenhetnek a becsapódó ajtóktól, a meglibbenő ágytakarótól és a kamerába ordító ronda arctól.
10/5
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.