Évszám: 2012
Eredeti cím: Snow White and the Huntsman
Játékidő: 127 perc
Rendező: Rupert Sanders
Forgatókönyvíró: Evan Daugherty, John Lee Hancock, Hossein Amini
Szereplők: Kristen Stewart, Chris Hemsworth, Charlize Theron
A Grimm testvérek Hófehérke és a hét törpe című meséjéből készült már a Disney égisze alatt rajzfilm, majd az idők során horror köntösbe is áthelyezték az alaptörténetet. A legújabb sajátos feldolgozás egy kalandos fantasyként meséli el Hófehérke sztoriját, kár, hogy a készítők két szék közé zuhantak a koncepcióval.
Hiszen a filmnek nem igazán sikerül belőnie a célközönségét, mivel az idősebb korosztály számára túlságosan giccses és komolyan vehetetlen lehet, míg a fiatalabb számára akár még rémálmokat is okozhat. És ez még csak a kisebb probléma a Hófehér és a vadásszal, de menjünk szépen sorjában.
A történet egy királyságba játszódik, ahol is az uralkodó elveszti a feleségét, így egyedül marad lányával. Azonban egy gonosz nőszemély kijátssza, meggyilkolja és átveszi a hatalmat a birodalom felett, a lányát pedig bezárja a kastély egyik tornyába. Az árván maradt Hófehér viszont egy nap megszökik, de a nyomába ered egy vadász, akinek az a dolga, hogy visszavigye a gonosz királynőnek a nővé cseperedett elsődleges címszereplőt. Ezt a feladatát végül nem viszi véghez és inkább a szökött lány oldalára áll és együtt próbálják meg legyőzni a királynőt, de nem maradnak segítség nélkül, hiszen feltűnik a színen 7 törpe is és egy herceg, akit gyengéd érzelmek fűznek Hófehérhez.
Az elsődleges baj magával a forgatókönyvvel van, számtalan logikai buktatót, megmagyarázatlan dolgokat és elképesztően gyenge dialógusokat rejt magában, melyek erőteljesen rontják az összképet. Jó példa ezekre Hófehér szökése, melyet egy csatornában visz véghez, ennek pedig az őrök is a szemtanúi,később pedig ugyanebben a csatornában kötnek ki a törpék, hogy behatoljanak a várba. Aztán itt van a királynő megmártózása a fehér folyadékban, ez nagyon jól néz ki látványilag, de semmit nem tudunk meg arról, hogy mi ez az anyag, amiben fürdik és a játékidő további részében egyáltalán nem lesz szerepe ennek a momentumnak. És hát érdemes még szót ejteni Hófehér lelkesítő beszédéről, mely pályázhatna "minden idők legrosszabb buzdítása" címre, ennél a jelenetnél ember legyen a talpán az, aki arcát nem temeti két tenyere közé és nem szégyelli el magát a készítők helyett.
De a fekete leves még csak most jön, ez pedig a szereposztás. Charlize Theron, mint Ravenna, a gonosz mostoha, telitalálat, ez a színésznő nem csak gyönyörű, de igencsak tehetséges is, ezt pedig meg is mutatja itt, alakításával el is lopja a showt a két címszereplőtől. Ez az a pont, ahol minden ok megvan a szemöldökráncolásra, hiszen Hófehért, aki a történet szerint szebb, mint a királynő, Kristen Stewart kelti életre. Értem én, hogy a film műfaja fantasy és emiatt nem szabad tőle elvárni a realitást, sőt, szabadjára kell engedni fantáziánkat, nekem ez sikerült is, nincs bajom a tündérekkel, trollokkal és egyéb kitalált lényekkel, de a gyomrom egyszerűen nem képes megemészteni azt, hogy a film szebbnek titulálja Stewart kisasszonyt Theron-nál. Ez azért már rendkívül túlzás. Miután sikerült túllépni ezen a ballépésen, érdemes említést tenni a többi színészről is. A vadászt Chris Hemsworth kelti életre, vele nincs gond, hozz egy erős átlagos szintet, ahogy a törpéket alakító színészek is, bár közöttük olyan nevekkel is találkozhatunk, mint Ian McShane, Bob Hoskins, Ray Winstone, Nick Frost vagy Toby Jones, ők pedig közel sem tehetségtelen alakok, de itt sajnos elsüllyednek a középszerűség mocsarában.
A sok negatívum és középszerű dolog felsorolása után ideje szétnézni a pozitívumok háza táján is. Azonnal itt a látvány, amivel egyáltalán nincs gond, a csatajelenetek kellően dinamikusak és jól megkomponáltak (viszont vér egyáltalán nem folyik, de hát a siker érdekében fel kell áldozni a brutális kardpárbajokat), a szörnyek és a furcsa szerzetek jól néznek ki, úgyhogy ilyen téren nem érheti panasz a filmet. Zenei téren is hasonló a helyzet, James Newton Howard kiváló dallamokat komponált, melyek között egyaránt találhatunk drámai és akció-dús tételeket is és hát a betétdalok is igazán szépek.
Egyszeri, agykikapcsoló szórakozásnak megteszi Ruper Sanders sajátos Hófehérke adaptációja, sőt, akik nem várnak tőle mást, mint szemkápráztató trükköket megfűszerezve néhány giccses képsorral, azoknak kitűnő kikapcsolódást nyújthat ez a kissé átlagos limonádé. Viszont akik szeretik, ha egy filmnek olyan története van, melyben kevés a logikai buktató, nincs teleszórva felesleges jelenetekkel és a szereplők közötti párbeszédek sem papírszagúak, azoknak könnyen a torkán akadhat a Hófehér és a vadász, de lenyelését segítheti a csodaszép Charlize Theron erős alakítása. Ha a film önmagában nem is, de ő megérdemel minden dicséretet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.