FilmŐrültek

amerikai horror, 94 perc (2005)

Rendező: Eli Roth

Szereplők: Jay Hernandez, Derek Richardson, Eythor Gudjonsson

Eli Roth szerintem nem százas, persze jó értelemben. 2005-n készítette el második filmjét, a Motelt. A film sztorija az, hogy 3 hátizsákos turista Szlovákiában megszáll egy Motelben, ahol kezdetben mindenki kedves, barátságos. Később azonban szem elől vesztik egymást. Főszereplőnk Paxton, rájön, a szálló gazdag embereknek beteg élvezeteket nyújt: az oda érkező turistákat különféle módokon megkínozhatják és megölhetik, előbb persze fizetni kell, nem kis összeget. Hősünk megpróbál menekülni, de ez nem olyan egyszerű.

A Szlovák szomszédjaink fel is háborodtak, hogy hát az amcsik ezt hogy képzelik? Náluk nincs ilyen, a film hamis képet fest róluk, meg minden. Hát, én azt gondolom egy ilyen slasher horrort nem nagyon kellett volna komolyan venni. És ha már itt járunk, nagyon sokan felháborodtak a film láttán, hogy milyen nyers, milyen brutális, nem szól semmiről és stb, stb. Na, kérem, melyik slasher horrorban van jól felépített, csavaros történet és Oscar-díjas színészi alakítások? Egy Texasi láncfűrészesnek vagy egy Péntek 13-k jobb története van? Francokat! No, mindegy, kissé elkalandoztam. Térjünk most már rá magára a filmre.

A történet elég érdekesen bontakozik ki. A játékidő felében a 3 srác utazását és kalandozásait nézhetjük, tinivígjátékos körítéssel. Majd ezután elkezdődik a vérengzés, sokan fogják elveszteni a fejüket. A hosszú felvezetés azért használ a filmnek, mert így megkedvelhetjük ezeket az idióta fiatalokat, akik csak bulizni akartak. Aztán, amikor egy éles szerszám kiontja vérüket, még akár sajnálhatjuk is őket. A trió egyik tagja sem nyújt közepesnél jobb alakítást, de ezt nem is kell tőlük elvárni. A csajok pedig szépek, dekoratívak és a férfi nézők örömére sokszor válnak meg ruhaneműiktől. Huh, majdnem megfeledkeztem egy kult-figuráról, aki pár másodpercre feltűnik a vásznon: ő Takashi Miike. Hiába csak jön meg megy, attól még feltűnése felejthetetlen pillanatokat okozhat az igazi rajongóknak.

A horrorfilmek között sok van, amin a néző félhet, esetleg sokszor megijedhet. Még több az, ahol a belezéseket kapjuk szüntelenül az arcunkba. A Motel ilyen. Félni nem lehet rajta, maximum a karakterekért lehet izgulni. Viszont, remek atmoszférát épít fel, ami sehol sem ül le a játékidő alatt. A legfontosabb pedig, kifejezetten kegyetlen. Jó, a borítóknak nem kell hinni, azért nem annyira elborult a film, de folyik a vér rendesen. Greg Nicotero és Howard Berger felelt a maszkokért és a trükkökért, megérdemelték a pénzüket.

Tehát mi is a Motel? Egy szórakoztató slasher, ahol ömlik a vér. A történet primitív, tartalmaz logikai buktatókat, de egy ilyen filmnél ez megbocsátható. Horrorrajongóknak bátran tudom ajánlani. És, hogy visszatérjek egy kicsit az elejére: attól, hogy valaki szereti a Motelt és a hozzá hasonló daráldákat, attól még nem lesz elmebeteg. Addig nincs baj, amíg az ember ilyen filmeket néz, és tetszik neki amit lát. Akkor van, ha mondjuk a filmben látott gyilkossági módszereket élő embereken próbálja ki. Ja, és hiába virít a posztereken és a borítókon nagy betűvel Quentin barátunk neve, ez Eli Roth érdeme.

10/8

amerikai, ausztrál horror/sci-fi, 98 perc (2009)

Rendező(k): Michael Spierig, Peter Spierig

Szereplők: Ethan Hawke, Sam Neill, Willem Dafoe

 A Spierig tesók első filmje egy minimalista zombi horror lett, sci-fi elemekkel dúsítva. Évek múlva készítették el második filmjüket, ahol az emberiség nagy része egy vírusnak köszönhetően vámpírrá változott. A vérre szomjas lények igen hamar válságba kerültek vér tekintetében. Egy nagy vállalat azon dolgozik, hogy létrehozzon egy szintetikus vért, így nem kellene embereket gyilkolni és maguk sem változnának korcsokká. Az egyik kutató viszont rájön, a szintetikus vérnél van jobb megoldás a krízis helyzetre. Megtalálja a módját, hogy újra emberré váljon.

20 millió dollárból készült a film, tehát sok mindent nem engedhettek meg maguknak a készítők. A történet amúgy a közeljövőbe van helyezve. A városképek nagyon jók lettek, tele vért reklámozó plakátokkal és kávéházakkal, melyek cukor helyett vért adnak az italba. Na, meg a vérért kolduló hajléktalant se felejtsük el. Tehát az ötlet jó, nem mindennap láthatunk filmben jövőbeli vámpír társadalmat.

Viszont a történet nem a legjobb. Hiányzik belőle a feszültség és a karakterek, akikért lehetne izgulni. Igaz, nincsenek üresjáratok, a cselekmény szépen halad a befejezés felé, de hiányzik belőle valami. A társadalomkritika és a mondanivaló viszont dicsérendő dolog. Remekül van beleépítve a mai kor problémája a történetbe. Ez nem más, mint a gazdasági válság.

A pénz hiánya sajnos az effekteken látszik igazán. A CGI animáció gyenge, a városon végig száguldó katonai helikopterek iszonyat gyengén festenek, egyetemben a néha felrobbanó vámpírokkal. A maszkok ennek ellenére jól sikerültek. Vér folyik rendesen és a korcsok is igen jól néznek ki. A film végi vérorgia pedig sok horror rajongó szívét melengetheti meg.

A színészi játék annak ellenére közepes, hogy olyan nevekkel találkozhatunk, mint Ethan Hawk, Willem Dafoe vagy Sam Neill. Igazán egyikük sem tud kibontakozni és ez játékukon meg is látszik, sajnos.

Ha több pénzt kaptak volna az alkotók, biztos jobb mozit sikerült volna letenniük az asztalra. Ez így viszont csak az egyszer nézős kategóriát éri el, hiába az érdekes alapötlet és a társadalomkritika.

10/5

 amerikai akció/vígjáték, 111 perc (2010)

Rendező: Robert Schwentke

Szereplők: Bruce Willis, John Malkovich, Helen Mirren

Bruce Willis egy nagyon jó akció színész, aki John McLane megformálása után még nagyon sokszor játszotta el a másnapos hőst. Illik rá nagyon ez a szerep. Tavalyi filmjében is a hős szerepébe bújt, ám Frank Moses nem egy részeges, cinikus megmentő. Ő egy nyugdíjas CIA ügynök, akinek unalmasan telnek mindennapjai. Egy nap viszont rá küldenek egy takarító osztagot, így kénytelen menekülőre fogni. Össze verbuvál egy csapatot és megpróbálja segítségükkel kideríteni, ki akarja a halálát és miért.

A Red egy képregény alapján készült, ehhez még nem volt szerencsém. De a filmnél csak jobb lehet. Ami nagyon hiányzik a moziból, az nem más, mint a feszültség és az atmoszféra. Hőseinkért nem lehet izgulni, a végkifejlet pedig kiszámítható. Az akciók megmenthetnék a produkciót attól, hogy a középszer medrébe süllyedjen, de nem teszik. Mert hiába kapunk pár látványos lövöldözést, robbanásokat, ha kevés van belőlük és unalmasan vannak tálalva. Vér nem nagyon folyik, hiába darálnak le gépfegyverekkel embereket és robbantják fel őket. 

Fanyar humorral is találkozhatunk, meg pár ironikus jelenettel is, melyek Willis eddigi szerepei elé állítanak görbe tükröt. Ilyen az, amikor reggel felkel tiszta házában, hálóinget vesz és elindul reggelizni. Ugye, anno mindig valami koszfészekben ébredt reggel és totál másnapos volt. Pár poénon el lehet mosolyogni, de a legtöbb engem hidegen hagyott.

A színészi játék az, ami kicsit emel a film színvonalán. Willis hozza a formáját, de a legnagyobb arc az John Malkovich volt. Amit ő leművel, az tényleg vicces! Itt van még Morgan Freeman pár perc erejéig, rá nem lehet panasz, és Helen Mirren se rossz. Egy kisebb szerepben még Richard Dreyfussal is találkozhatunk.

Christophe Beck zenéje gazdag a pörgős dallamokban, ez illik is a filmhez. Eredetiség viszont nem fedezhető fel a muzsikákban, de sebaj.

Sajnos, a film 111 perces játékideje alatt a hangulat sokszor leül és találkozhatunk nem kevés jelenettel is, melyek megérdemelték volna, hogy a vágószoba padlóján landoljanak. 

Az összkép egy egyszeri nézésre megfelelő kis limonádé akciófilm nagy nevekkel. Már tervbe van véve a folytatás, hát, remélem ennél azért jobb lesz.

10/5

amerikai akció, 130 perc (2011)

Rendező: Justin Lin

Szereplők: Vin Diesel, Paul Walker, The Rock

A Halálos iramban 5. része már a vásznakon dübörög, igen nagy sikerrel világszerte. Én is kedvet kaptam ahhoz, hogy moziban nézzem meg. Igazából az előzetesek nyerték el a tetszésem, mert az eddigi Iram filmeket nagyon nem szeretem. Az első egy laza, tesztoszterontól bűzlő autós film volt, tele üresjárattal és kevés versennyel. A 2. rész is ilyesmi lett. A 3.-n már változtattak az alkotók, a cselekményt áttették Tokióba, az előző epizódok szereplőit pedig lecserélték. Ez nagyon rossz volt. Majd jött a 4., ahol újra a megszokott gárda volt. Itt is kevés a verseny, az akciók unalmasak és legtöbbjük undorító CGI effekttel lett életre hívva. Az 5. rész nem ilyen lett. A harmadik és negyedik részt is rendező Lin változtatott, szerencsére nem úgy, mint a harmadiknál.

A történet középpontjában most nem az illegális versenyek, vagy a maffiába való beépülés áll, hanem egy rablás. Ez a film felétől kezd el bonyolódni, hőseink össze is hoznak egy csapatot a Tripla vagy semmi mintájára. Eredetiség nincs, de ez egyáltalán nem zavaró annak az árnyékában, hogy most végre szórakoztató módon sikerült bemutatni az eseményeket. Nincsenek felesleges üresjáratok, csak látványos akciók minden mennyiségben. Ezek rendesen átlépik a hihetőség határát, de, úgy, hogy megmaradnak szórakoztatónak. A nézők egy percig sem fogják szégyellni magukat a készítők helyett, talán csak akkor, ha agyukat nem kapcsolják le a film megtekintése előtt. Versenyekből itt sincs sok, szám szerint egy, de emiatt nem haragudtam az alkotókra, mint az előző epizódoknál. Itt kapunk sok autósüldözést, lövöldözést, persze vér nélkül és bunyókat. Ha mind nem is felejthetetlen, legalább látványosak és jól fényképezettek. Kivéve a végső üldözést, mert arra hónapok múlva is emlékezhetünk. Ilyet eddig csak Michael Bay filmekben láthattunk!

A szereplők egy átlagos színvonalon vannak teljesítményükkel. Hőseink csapatában az előző epizódok szereplői láthatóak, akik szinte egyfolytában ércelődnek egymással, ezen pedig mi, nézők jókat nevethetünk. Persze, ebben sincs sok eredetiség, de legalább a tálalás jó. A nagy akciófanok nagyon örülhettek egy bunyójelenetnek, melyben Diesel és Rock szállt szembe egymással. Ez nagyon ütősre sikerült. Egyikük se játszott jól, de legalább szétütötték egymást.

Negatívumnak az erőltetett és giccses mondanivalót tudnám felhozni, amit fél óránként a pofánkba vág a film. Nagyon rosszul és idegesítően lett előadva, ezt simán kivághatták volna belőle. Ezeknek a jeleneteknek annyi pozitívuma van, hogy Brian Tyler jó zenéje szól alattuk. A fickó most sem erőltette meg magát, de még így is egy adrenalintól bűzlő pörgős zenét tett az asztalra, mely egymagában is élvezetes.

Azt gondolom, ez a széria legjobbja. Hiába ez a leghosszabb az eddigi részek közül, ez volt a legpörgősebb és legakciódúsabb. Tehát nem csak az Iram rajongóknak tudom ajánlani, hanem azoknak is, akik eddig nem nagyon szerették a sorozatot. Vannak hibái, de az összkép egy rendkívül szórakoztató adrenalinbomba akció, melyet érdemes a nagy vásznon megtekinteni.

10/7

 amerikai misztikus horror/thriller, 80 perc (2010)

Rendező: John Erick Dowdle

Szereplők: Chris Messina, Bokeem Woodbine, Caroline Dhavernas

M. Night Shymalan rendező urat évekkel ezelőtt, még a Hatodik érzék idején alig győzték dicsérni a kritikusok és a nézők. Most ott jár, hogy majdnem mindenki szidja, olyan munkáiért, mint az Esemény és Az utolsó léghajlító. Haldokló karrierjének defibrillátorként használhat a tavalyi Ördög, ahol csak producerként és történet íróként vett részt. A film a Night Chronicles első darabja. Ez, ha minden jól megy, misztikus horrorokból fog állni, melyeket fiatal palánták fognak rendezni, mint jelen esetünkben.

A rendezői székben az a srác ült, aki a Karantént dirigálta. Ez a nagyszerű spanyol horror, a Rec amerikanizálása volt, egyszer meglehetett nézni. Viszont az Ördög színvonala már eléri a szórakoztató jelzőt. 

Egy irodaházban öt ember beszáll egy liftbe, ami félúton elakad. Szépen lassan kiderül, valamelyikük maga az Ördög. Amíg ők a szűk felvonóban egymással veszekszenek, egy nyomozó munkájába is betekintést nyerhetünk, aki próbálja megmenteni az utasokat és szeretne rájönni, mi is folyik itt valójában.

Két történetszállal találkozhatunk, az egyik a liftes, a másik pedig a nyomozó munkássága. Mindkettő jóra sikeredett, egyikből sincs túl sok, vagy túl kevés. A feszültségkeltés működik, ez egyszer sem ül le. Ez annak is köszönhető, hogy a film nem egy nagyon hosszú eposz, elég nézőbarát a játékidő, nincsenek üresjáratok. Aki literszámnyi vérre számít, az biztos csalódni fog. Itt csak érdekes történet, feszültség és remek atmoszféra van..A kezdésnél azonnal a történet közepébe kerülünk, nincsenek üresjáratok, végig pörög a történet. Egyedül az utolsó pár percre ül le kissé a hangulat. Negatívumnak csak ezeket a perceket lehet felhozni, mert itt a Shymalan kézjegyét viselő csavar után eléggé rossz irányt vesz a történet. A színészek többnyire ismeretlen arcok, de megfelelően teljesítenek. Egy ilyen filmnél ez elég. A látvány kimerül néhány hangeffektben és ijesztgetésben. De ezekhez sokat hozzátesz Tak Fujimoto pazar operatőri munkája, melyet csak dicsérni lehet. A zene nem fürdik az eredetiségben, de tartalmaz emlékezetes dallamokat, amelyek felállíthatják a hátunkon a szőrt.

Szórakoztató kis horror szösszenet lett az Ördög, remélem a közeljövőben láthatunk még pár Night krónikát. Vannak hibái, de melyik filmnek nincsenek? Ha nem is váltja meg a világot, egy nézést mindenképpen megérdemel.

10/ 7

 amerikai akció/fantasy , 138 perc (1997)

Rendező: Joel Schumacher

Szereplők: George Clooney, Arnold Schwarzenegger, Uma Thurman,, Alicia Silverstone, Chris O'Donnel

A szemfülesebb olvasók fejében megfogalmazódhat az a kérdés:"Miért ír ez a Jason a 4. Batman filmről, amikor az első 3.-ról még egy árva betűt nem vésett le?" Erre most válaszolnék: Szeretem Burton első két bőregér filmjét, a 3.-k gyengének tartom, ezt pedig nézhetetlennek. Nolan két filmjét meg nem tekintem folytatásnak. Tehát elhatároztam vissza fele fogok haladni a Denevérember filmek véleményezésével, hogy előbb tudjam őket szidni,aztán pedig dicsérni. Most itt van a Batman és Robin, mely megerőszakolja, leköpi, levizeli, megrugdossa, megszégyeníti és felpofozza az alap Batman sztorit és Burton filmjeit is.

A rendezői székben az a Joel Schumacher ült,aki olyan filmekért felel, mint a zseniális összeomlás és a pazar 8mm. De akkor ezt hogyan készíthette el?! A kérdésre biztos választ nem tudok adni, de feltételezem elvakította a pénz és piszkosul nem érdekelte mi lesz a végeredmény. Esetleg a producerek megráncigálták a tökét. De lehet hogy mindkét feltételezés igaz.

A történet, hát, ilyen nemigazán van. Néha történnek dolgok, és ez alkotja a cselekményt. Batman, azaz Bruce Wayne éli világát, vele van még Robin meg Alfred. Csakhogy, a gonosz Mr. Freeze megakarja fagyasztani a világot. Az ő oldalán még ott van Méregcsók meg Bane. És ennyi, ja, még Denevérlány is képbe kerül. Tehát ez lenne a sztori. Szavakba elég nehéz önteni, milyen rossz munkát végeztek a forgatókönyvírók. Vannak itt abszurd baromságok, átgondolatlan dolgok és megannyi logikai baki. 

A filmben színészek is vannak, hm, micsoda csavar. De, olyan teljesítményt produkálnak, hogy az ember el sem hiszi, amit lát. George Clooney próbálja eljátszani Wayne úrfit, de ez nagyon nem sikerül neki. Az egész játékidő alatt bambán néz ki sármos fejéből. Amikor pedig Alfred elárulja neki, halálos beteg, elmorzsol egy sunyi vigyort. Robint Chris O'Donnel alakítja, rettenetesen. Mi mást várhatnánk tőle? Arnie is itt van, ő is tud olyan pofákat vágni, amitől az ember röhögőgörcsöt kaphat. Uma Thurman, mint Méregcsók? Szörnyű, egyfolytában olyan szövegeket enged ki pofikájából, melyektől én szégyelltem magam.

Gotham városa itt nem egy sötét, komor hely, hanem egy diszkófényben tündöklő LSD álom. Undorító épületek és 40-s, 50-s évekbeli járművek jellemzik. Hol van már Burton nyomasztó világa! Az akciójelenetek siralmasak! A harcok a vicc kategória alatt foglalnak helyet. Ha talán lettek volna koreográfusok a stábban, akkor talán nem így lenne. Amikor hőseink épp ütnek valakit, nem restek elengedni "cool" beszólásokat. Azért ez szerintem nem jellemző Bob Kane által kitalált figurákra. A film végére fokozódik a rettegés. Mr. Freeze elmegy a csillagvizsgálóba, ott bebaszarint egy nagy követ a vezérlőpanelébe, vagy hova és kész is a jéglézerágyú! De mindennek a legalja az, amikor kiolvad Gotham! Az alkotók nem lehettek tisztában, hogyan is olvad a jég. Itt slussz-passz, eltűnik. A jelmezek azok brutálisak. Batman és Robin hacukája a kedvencem, a gumimellbimbókkal.

Pozitívumokat nagyítóval is nehéz találni ebben a celluloid hulladékban. Elliot Godenthal az, aki megérdemelte az alamizsnát, amit a munkájáért kapott. A zene nem rossz, vannak fülbemászó dallamok, melyek hozzátesznek ehhez a roncshoz.

Ez kérem szépen egy nagy költségvetésű trash film. Ha az alkotóknak az volt a célja, hogy kiparodizálják a Batman filmeket, akkor elérték, amit akartak. De szerintem nem ez volt, tehát megérdemelnének egy fülleharapást Mike Tysontól. Aki jót akar magának, az jó messzire elkerüli ezt az izét. Ha pedig rendelkezik egy dvd kiadással, jobb, ha ledobja a borító papírt és a lemezt egy vulkán fenekére. A tok még jó lehet valamire:)

10/1

 amerikai sci-fi, 127 perc (2009)

Rendező: J.J. Abrams

Szereplők: Chris Pine, Eric Bana, Zachary Quinto

Én sose voltam nagy Star Trek fanatikus, mindig is a Star Warst szerettem. A Gene Roddenberry által kitalált világ nem áll valami közel hozzám. A legelső sorozatot mind a mai napig szeretem, igaz, az idő vasfoga rendesen szétmarcangolta. Ám a többi film és sorozat kimaradt az életemből. 2009 nyarán kissé megváltoztak a dolgok. Beültem moziba az új Star Trekkre, és kedvet kaptam a Shatneres filmekhez és a számtalan sorozathoz.

Igaz, a nagy fanok biztos mérgelődtek, hiszen Abrams mozija nem egy egyszerű Trek film lett, hanem egy nagyon laza kis sci-fi. Azt gondolom, ezzel semmi baj nincs. A film a USS Enterprise csillaghajó első küldetését mutatja be nekünk, ahol még nem Kirk a kapitány, és nincs valami jó viszonyban Spockkal. Azok a jelenetek közel felejthetetlenre sikerültek, melyekben ez a két karakter egymásnak esik, először még csak szellemileg, aztán már fizikailag is.

A film nagy erőssége a színészi játék. Az ifjú Jamest Chris Pine alakítja, nagyon jól. Hamar szimpatikussá válik, vannak jó beszólásai és néha kísértetiesen hasonlít a Shatneres alteregójára. Spockot Zachary Quinto személyesíti meg, ő vele sincs gond. A fő gonosz szerepében Eric Banát láthatjuk, őt sikerült rendesen elmaszkírozni, elsőnek csak nehezen vettem észre az ausztrál színészt a gonosz romulán bőrében. Ő hoz egy közepes szintet, általában csak kiabál és csúnyán néz. Jaj, majdnem elfelejtettem megemlíteni Leonard Nimoyt, aki az öreg Spock bőrébe bújik, neki ez nem jelenthetett kihívást.

A látványért az egyik legjobb trükk stúdió felelt, az ILM, erre nem is lehet panasz. Az űrcsaták pörgősek, dinamikusak és jól fényképezettek. Az Enterprise belseje pazarul néz ki, a jelmezekkel sincs gond. Az operatőri munka megér egy piros pontot, remekül fényképezett filmmel állunk szemben. Nekem az tetszett a legjobban, mikor messze látunk egy tárgyat és hirtelen ráközelít a kamera.

A zene nem kevés fülbemászó dallamot tartalmaz és az eredeti zene is ügyesen lett felújítva. Michael Giacchino ügyesen oldotta meg a feladatát.

Összesítve ez egy nagyon szórakoztató film lett, mely méltó a Star Trek címre. Ha lesz folytatás, remélem lesz ilyen jó.

10/9,5

amerikai akció/krimi, 100 perc (2010)

Rendező: Phillip Noyce

Szereplők: Angelina Jolie, Liev Schreiber, Chiwetel Ejiofor

Phillip Noyce ért a minőségi akció-krimikhez, ott van példának a Férfias játékok című film. 2010-n egy politikai akciót készített el, mely sajnos sokaknak csalódást okozott, beleértve jómagam is.A forgatókönyvért Kurt Wimmer volt a felelős, aki egy iparos szkript körmölő, igazán csavaros történeteket még nem jegyzett pappírra. Most megpróbálkozott egy ilyennel, de ez nem megy neki.

Evelyn Salt a CIA ügynöke, egy nap viszont kiderül, orosz kém, el is kezdik üldözni. Ő meg menekül és közben sok mindenkit megver. Ennyi a történet, mely egész jól indul. Út közben siklik ki, amikor is a hangsúly áthelyeződik az akciókra. Ezek látványosak, de nagy részük azért elég hihetetlen. Kezdjük azzal, hogy Jolie kb. egy élő csontvázhoz hasonlítható, ezzel az alkattal kezdi el csépelni üldözőit néha, akik rendőrök és ügynökök. És győzelmet arat felettük! Ez elég zavaró volt számomra, főleg akkor, amikor tökéletesen látszik az, hogy az épp Jolieval küzdő férfiak hagyják magukat. Az autópályás üldözés meg egyenesen nevetésre ingerlő: Hősnőnk több métereket ugrabugrál kamionokra és sértetlenül megússza a landolásokat. De ezek ellenére nem rosszak az akciók.

A film első felében még itt-ott feszültséggel is találkozhatunk, sajnos a másodikban ez leül a hangulattal együtt. Itt szinte csak lövöldözések és bunyók találhatóak, de legalább ezek jól megkoreografáltak.Az alkotók fordulatokkal is próbálnak szolgálni, ezekkel az a baj, hogy kiszámíthatóak. James Newton Howard zenéje pazar lett, illik a filmhez. Tele van pörgős, de egyben fülbemászó dallamokkal. Csak dicsérni lehet a zeneszerzőt.

Viszont a színészek játékában lehet találni kivetnivalót. Azonnal itt van a sokat emlegetett Jolie asszonyság, aki még a film elején jó alakítást nyújt, viszont ezután átmegy szótlan akcióhősbe. Liev Schreiber hoz egy erős közepes szintet játékával, Ejiofor se rossz, viszont jónak se mondható.

Azt gondolom, többet kihozhattak volna ebből az ötletből az alkotók. Ez az alvó ügynökös téma nem egy eredeti eresztés, de érdekes és van valóságalapja, viszont a film elég rosszul mutatja be. Ezért ez csak egy egyszer-kétszer nézhető, üldözős akciómatiné egy-két elég hihetetlen jelenettel.

10/5,5

amerikai horror/thriller, 90 perc (2010)

Rendezte: Kevin Greutert

Szereplők: Costas Mandylor, Sean Patrick Flanery, Tobin Bell

Elérkeztünk hát ide is. Elkészült a Fűrész utolsó(?) epizódja. Gondolom ennek sokan örülnek, hiszen nem kevés bőrt lehúztak már erről a témáról. Ez egy olyan sorozat volt, mely tudott fejlődni, csak sajnos nem a jó irányba. Mert minek is indult ez az egész? Egy thrillernek, ahol a középpontban a csavaros történet és a szereplők drámája állt. De az idők során ezeknek a helyét átvette a trancsírozás. A folytatásokban már az volt a lényeg, hogy minél többen pusztuljanak el látványosan.

No, de térjünk rá a 7. részre. A forgatókönyvíró páros a 4. résznél szállt be, azóta írják az egyszerűbbnél egyszerűbb szkripteket. Hoffman nyomozó jól megjárta a 6. epizód végén, bosszút is esküszik Jill Tuck-n. Eközben egy újabb játék veszi kezdetét, ahol egy hazug híresség küzd saját és barátai életéért. A rendőrség meg nyomoz gőzerővel, az ő munkájukba is betekintést nyerhetünk.

A filmből a feszültség hiányzik igazán. A 2 dimenziós karakterek sorban hullanak látványos módokon, viszont izgulni nem nagyon lehet értük sajnos. Sőt, néha elszalad a ló az alkotókkal és ott is vérengzést látunk ahol nem kéne. Egy külön álomjelenet is szentelve van egy teljesen felesleges darálásra. A színészek játéka egy erős közepes szinten mozog. A legjobb alakítást a pár percig látható Tobin Bell nyújtja, aki már a 3. részben meghalt, de ez nem nagyon érdekelte az alkotókat. Akit még érdemes megemlíteni, az Chester Bennington, a Linkin Park frontembere, aki jó hangosan tud üvölteni és látványosan kipurcanni. Sajnos, dalra nem fakad.

A befejezés ahhoz képest hogy csavart nem tartalmaz, egész stílusos lett, megfűzerezve remek zenei aláfestéssel. De pár hülyeség is beccsusszan a film végére, ilyen a börtönös darálás, melyet Hoffman visz végre. Komolyan, ezt maga a Terminator is megirigyelné.

A zene nem változott sokat, viszont még mindig zseniális. Itt-ott fel van pörgetve, meg megvan picit változtatva, de ezzel nincs semmi baj, sőt!

Sok negatívuma ellenére szórakoztató kis gyilok horror lett a 7. felvonás, viszont ennyi már bőven elég volt, nem kell több epizód. Látványos, van egyfajta bája és jó a zenéje, viszont itt az idő, hogy az alkotók rázárják a fürdőszobaajtót és elkiáltsák magukat:

GAME OVER!

10/6

 Olaszország sok mindenről híres. Innen származik a pizza, a makaróni és itt áll a pisai ferde torony. Igen ám, de a 70-s, 80-s években filmiparáról is híres volt ez az ország. Ezen belül is a horror műfaj virágzott rendesen. 

Most két olasz zombihorrorról lesz itt szó. Az egyik Fulci Zombija, a másik pedig az előbb említett film és a Cannibal Holocaust egybegyúrása, a Zombi holokauszt.

Zombi 

Kezdjük egy érdekességgel. Romero Holtak hajnala című klasszikus zombifilmje Olaszországban Zombi címmel került bemutatásra, ahol is az emberek egy 118 perces újravágott filmet láthattak, ezt Argento mesternek köszönhették. Pár évvel később el is készült Fulci filmje, mely Zombi 2. címmel került bemutatásra, tehát ha úgy vesszük ez Romero filmjének nem hivatalos folytatása.

Egy kis ladik úszik be New Yorkba, amire le is csapnak a parti őrség emberei. Arra viszont nem számítanak, hogy a hajón vérszomjas zombik vannak. Páran el is haláloznak a kezdő képsorokban. Aztán megismerjük hőseinket, van újságíró, tudós meg miegymás. Ők kiderítik, a hajó egy trópusi szigetről jött a Nagy Almába. Összeszedik cókmókjaikat és elindulnak a kis szigetecskére.

Primitív történet, iszonyatosan primitív karakterekkel. Kb. így lehetne jellemezni ezt a filmet. Tele van bakikkal, ostobaságokkal, viszont mégis tud szórakoztatni.

 A legviccesebb jelenet a film végén van, amikor az egyik fickó eldob egy molotov koktélt és kb. 3-szor láthatjuk ugyanabból a szögből ahogy felrobban.

Az ember általában azért néz ilyen filmeket, hogy lássa, ahogy az élőholtak behamizzák az embereket. Ezt hozza is a film, láthatunk még mai szemmel is jól kinéző vérengzéseket. Talán a legemlékezetesebb jelenet az, amikor egy cápa összecsap egy zombival. Igaz, ez a jelenet is tartalmaz bakit, hiszen a hulla leharapja az állat uszonyát, de az a következő snittben már a helyén van.

A szereplők gyengék, általában ez minden olasz horrornál így van. Csak azért vannak, hogy látványosan kifilézzék őket. Ez itt meg is történik. Viszont rengeteg hülyeséget elkövetnek mikor még élnek. A legjobb az, amikor elbarikádozzák magukat hőseink egy vityillóban, és megvárják míg odagyűlnek a holtak és amikor már vagy 50-n állják körül a bódét, akkor kezdenek el kifelé rohangálni. De akkor is vannak olyan hülyék, hogy nekirohannak egy-egy zombinak, akik kb. olyan gyorsak, mint egy nyugdíjas lajhár.

A befejezés kész röhej, már ezért megéri megnézni a filmet. A zombik libasorban mennek végig egy New York-i hídon, miközben alattuk gondtalanul mennek a gépkocsik. Ez aztán a hiteles apokalipszis ábrázolás!

Számtalan hibája ellenére egyszeri nézésre megteszi ez a kis bugyutaság. Amíg nézi az ember, addig elvan vele, legfeljebb nevet egyet hülyeségein. Bár, azt azért illik megemlíteni, hogy nem egy mai darabról beszélünk és általában az olasz horrorok költségvetése megegyezik egy kisebb személygépkocsi árával.

10/5 

Zombi holokauszt

Ez a film kb. a Zombi költségvetésének negyedrészéből készülhetett el. A producerek azt gondolhatták, hogy hej, minimális pénzből készült bugyutaságuk hozott rendesen a konyhára, miért ne készítsenek még ilyen filmeket. A maszkok megmaradtak, a helyszín megmaradt, szereplők szintén, csak egy történet kell meg egy cím, mellyel be lehet csalogatni a nézőket a moziba. Ezért fogták, egybegyúrták a Cannibal Holocaust és a Zombi forgatókönyvét és a címüket és már meg is született a sok pénzt hozó hibrid.

A történet nem sokban különbözik a fentebb kielemzett filmétől, csak itt nem zombik kerülnek New Yorkba, hanem egy kannibál, aki miután lelepleződik kiugrik az ablakon és leszakad a keze mikor földet ér, amikor pedig lentről veszi a kamera, már helyén van az elhagyott végtag.

 A csapat megint összejön és elindulnak a trópusi szigetre, ahol nemcsak zombik, de még kannibálok és őrült tudós is van.

Rosszabb történet és színészi játék, mint a Zombi esetében, mégis van olyan szórakoztató mint előbb említett társa. Rengeteg meztelenkedés, gagyi maszkok és pár jól kinéző vérengzés jellemzi még a filmet. Ebben is óriási bakik vannak, már az első percekben egy nevetésre ingerlő halálesettel találhatjuk szembe magunkat. Ezt már megemlítettem a történet ismertetésében.

Mégis, az összkép egy szórakoztató agymenés. Hiába látszik az egészen, hogy csak a profit miatt jött létre, mégis, sikerül az alkotóknak egyfajta atmoszférát teremteni.

Ennyit lehet elmondani a Zombi holokausztról.

10/5

Az idők során mindkét film kivívta magának a kult-státuszt, persze a horrorrajongók körében. Mai szemmel nézve mindkét film egy gagyi baromság, de ne felejtsük el, hogy ezek nem tegnap készültek óriási összegekből. Azok a horrorrajongók, akik még nem látták ezt a két filmet, azok mindenképp nézzék meg, akik viszont nem rajonganak a műfajért, óvatosan közelítsenek.

amerikai háborús/dráma, 175 perc (2001)

Rendező: Michael Bay

Szereplők: Ben Affleck, Josh Hartnett, Kate Beckinsale

Michael Bay az a rendező, akinek filmjeiben rengeteg akcióval és látványos jelenetekkel találkozhatunk. Az Armageddon után vágott bele kedvenc producerével, Jerry Bruckheimerrel abba, hogy elkészítenek egy epikus romantikával megfűszerezett háborús mozit. Fogott rengeteg híres színészt, Hans Zimmert, egy jó forgatókönyvírót (Randall Wallace) és az egyik legnagyobb vizuális effektekkel foglalkozó céget (ILM). A végeredmény egy közel nézhetetlen film lett.

A Pearl harbori bombázás nem az a dolog, amire az amcsik szívesen visszaemlékeznek. A japánok rendesen tökön rúgták őket, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem. Hát, Bayéknak sikerült ebből a brutális eseményből egy eszméletlenül giccses, hazafiasságtól duzzadó készítményt a nézők elé rakni.

Van két gyermekkori jó barát, akik vadászpilóták akarnak lenni. Ám barátságuk veszélybe kerül, hiszen mindketten ugyanabba a lányba lesznek szerelmesek. Ők mind Pearl Harborban vannak, ahova már elindultak a japánok, de az amcsik erről nem sokat tudnak.

Kezdjük ott, hogy a film valami hihetetlenül giccses. Vannak jelenetek, melyek már-már nézhetetlenek, annyira sziruposak. A szerelmi háromszöget valami eszméletlenül rosszul sikerült bemutatni. A szereplők között nem sikerül semmi feszültséget generálni. Ez a forgatókönyvíró és a színészek hibája egyaránt.

Az Armageddon tele volt hazafiassággal és romantikával, viszont ott ezek még a jó ízlés határain belül voltak bemutatva. Itt nem így van. Az embert néha émelygés is elfoghatja, hiszen a mozi 90%-n azt láthatjuk, ahogy hőseink egymás vállán rinyálnak.

A három főszereplő Affleck, Hartnett és Beckinsale, akik egyaránt rosszul alakítanak. Kisebb szerepekben láthatjuk Jon Voigtot, Tom Sizemoret, William Fichnert és Alec Baldwint, akinek olyan mondatokat adtak a szájába, hogy én szégyelltem magam helyette.

A film legnagyobb pozitívuma nem más, mint a látvány. Egy óra húsz perc után olyan képsorokat láthatunk, melyektől akár az állunk is leeshet. Óriási robbanások, pusztítás, csatahajók süllyedése és még sorolhatnám. Erre legalább figyeltek az alkotók. Bár a látványos robbanásokat itt megszakítják néha idegesítő párbeszédek, melyektől legszívesebben a falat kapartam volna. Pearl Harbor elpusztítását kb. 40 percig nézhetjük, aztán visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, a giccs birodalmába. A film hátralevő részében azt nézhetjük, ahogy az amcsik visszavágnak a japánoknak. Még itt is találkozhatunk egy-két szép robbanással, de itt már az idegesítő hazafiasság az úr.

Hans Zimmer szép zenéje ér valamit még a látvány mellett. Csodaszép dallamok szólnak a játékidő nagy részében. A mozgalmas jeleneteknél pedig igazi háborús muzsikát hallhatunk. Kár, hogy ezt a szép zenét ehhez a filmhez készítette.

Ez a film közel áll ahhoz, hogy nézhetetlen legyen. Túl hosszú, túl giccses, túl idegesítő. Háborús köntösbe bújtatott limonádé. Bay inkább maradjon meg a pörgős akcióknál, az érzelmeket és a drámát nem tudja jól bemutatni.

10/4

amerikai akció/horror, 108 perc (2002)

Rendező: Guilermo Del Toro

Szereplők: Wesley Snipes, Ron Perlman, Kris Kristofferson

Mivel az első rész annak idején siker lett, nem volt kérdés, hogy készül e folytatás. A rendezői székben Guilermo Del Toro foglalt helyet, aki egy zseniális rendező szerény véleményem szerint. Aki nem ismerné, ő készítette a Faun labirintusát, amely sokak szerint a legjobb munkája. Van benne valami.

A második részek általában többet nyújtanak, mint elődjük. Ez igaz erre a filmre is. Az első rész elég magasra tette a lécet, de sikerült ennek átugrania azt.

Pengét megkérik a vámpírok, segítsen nekik. Egy új faj jött létre, mely egyaránt veszélyt jelent az emberekre és vámpírokra. Penge belemegy a játékba, kap is maga mellé egy vérszívókból álló osztagot. Együtt elindulnak felkutatni és elpusztítani a lényeket.

A történet több akciót tartogat mint az első rész. Szerencsére a minőségükkel sincs gond. Találkozhatunk remekül megkoreografált verekedésekkel, látványos lövöldözésekkel és nem kevés vérrel. Az új vámpírfaj kinézete is igazán ütősre sikeredett, a maszkmesterek remek munkát végeztek.

A színészekkel nincs baj. Snipes most is jól hozza a karakterét, cool beszólásokat is hallhatunk tőle, nem is egyet. Itt van még nekünk Ron Perlman,Kris Kristofferson és a főellenséget alakító Luke Goss. Az ő játékukra sem lehet panasz.

A film végig pörög, nincsenek üresjáratok. Sikerült jól kitölteni a játékidőt. A képi világ sokkal lepusztultabb, sötétebb az első részhez képest. Ennek a horrorrajongók biztos örülnek/örültek.

A zenét Marco Beltrami komponálta a filmhez és lényegesebben jobb munkát végzett, mint Mark Isham. Sokkal dinamikusabb dallamokkal találkozhatunk, mint az elődben, a betétdalok pedig ügyesen lettek beválogatva.

Bárcsak ilyen lenne minden folytatás! Sikerült a készítőknek felülmúlniuk a 98-s filmet. Több akció, több vér, több pörgés és még sorolhatnám. Akik szeretik az első részt, azok mindenképp nézzék meg.

10/10

amerikai akció/vígjáték, 116 perc (2010)

Rendező: Adam McKay

Szereplők: Will Ferrell, Mark Wahlberg, Michael Keaton

A McKay/Ferrell vígjátékok igazi humorbombák, melyek rendesen megdolgoztatják a rekeszizmokat. Szerencsére tavaly bemutatott filmjük is olyan lett, amitől az ember a szék alá neveti magát. Persze, csak akkor ha vevő erre a humorra.

Hoitz és Gamble két zsaru, akik ahelyett hogy rossz fiúkat üldöznének, egy irodában ücsörögnek. Hoitz arról álmodozik, milyen jó lenne terepen dolgozni, Gamble-t ez nem nagyon érdekli, ő örül, hogy csinálhatja a papírmunkát. Miután a város két sztárkopója eltűnik a képből, a furcsa duó akcióba lendül, hogy átvegyék eltávozott társaik helyét. Viszont amíg ők lazák és vérprofik voltak, addig ők igazi pancserek.

Már maga az alapsztori igazi állatság, de szerencsére az alkotók az egész filmet kitöltik jó poénokkal és vicces párbeszédekkel. Közben a zsarufilmek sablonjait is szépen kiparodizálják. Van összebarátkozás majd összeveszés, szaxofonos muzsika és sok akció.

Viszont negatívumokkal is találkozhatunk. A film első órája igazi poénáradat, viszont a második kissé vontatott, leül a hangulat, várni kell arra, hogy szembetaláljuk magunkat a vicces jelenetekkel. Aztán maga a dolog, ami után nyomoznak zsaruink, elég nyakatekert, számomra ez kissé meglepő volt.

A színészek hozzák a formájukat. Ferrell és Wahlberg párosa működik, mindketten jól alakítanak. Ferrell hozza a megszokott énjét, Wahlberg pedig megmutatta, egy vígjátékban is megállja a helyét. Kirohanásai, beszólásai nagyon poénosak. A rendőrkapitányt Michael Keaton játssza, akivel már rég találkozhattunk. Jó volt őt újralátni, szerencsére játékával sem volt gond. Samuel L. Jackson és The Rock sztárzsaru párosa nem sokáig vannak a vásznon, de abban a pár percben amíg jelenvannak szem nem marad szárazon a nevetéstől.

Az akciók látványosak. Ahhoz képest hogy ez egy vígjáték, profi akciójelenetekkel találkozhatunk, főleg a film vége felé. Van autósüldözés, lövöldözés, verekedés, rossz zsaru rossz zsaru és helikopteres lövöldözés, tehát minden mi szem-száj ingere.

Ügyes kis film ez, melynek vannak hibái, de szerencsére pozitívumaiból több van. Egy könnyed esti kikapcsolódásnak tökéletesen megteszi. Aki pedig rajong a 70-80-s évekbeli zsarufilmekért, az biztos felkapja a fejét egy két jeleneten, amikor a készítők ezen filmek elé állítanak görbe tükröt.

 10/7,5

 amerikai akció/horror, 116 perc (1998)

Rendező: Stephen Norrington

Szereplők: Wesley Snipes, Kris Kristofferson, Stephen Dorff

Már megemlítettem pár írásomban, hogy a vámpír mítoszt nem egy film dolgozza fel. Néha horror, romantikus, esetleg sci-fi/fantasy formában. Jelen esetünkben az akció műfajba költöztették a készítők a vérszopókat.

Penge egy félvámpír, aki vámpírokat öl. Megtalálja méltó ellenfelét Deacon Frost személyében, aki egy vámpíristent akar feléleszteni. Ahhoz, hogy véghezvigye feladatát, szüksége van Pengére. El is kezdődik a hajsza.

A történet nagyon egyszerű, csavarokat, fordulatokat nem igazán találhatunk benne. Viszont ennek ellenére jó munkát végzett David S. Goyer, a forgatókönyvíró. A sztori nem ül le, végig fent tartja a néző érdeklődését.

A látvány így mai szemmel nézve már kissé elavult, de a készítőknek így sincs oka arra, hogy szégyenkezzenek. Az akciók pörgősek, látványosak és persze véresek. Egyedül a film végén egy két CGI effekt nem áll a helyzet magaslatán.

A színészi játék megfelelő. Snipes nem mond hatalmas dialógusokat, egyszer-kétszer elduruzsol egy-egy beszólást, és ennyi. Ez pedig nem baj, hiszen így is jól eltudja játszani ezt a laza karaktert. Stephen Dorff alakítja a gonosz vámpírt, aki megakarja idézni a vámpíristent. Vele sincs gond, hozza amit megkíván ez a szerep.

Mark Isham zenéje passzol a filmhez. Találkozhatunk pörgős dallamokkal, viszont a lassúbb muzsikák sem hiányoznak belőle.

Azt kell hogy mondjam, ez egy nagyon jól elkészített akciófilm, melyben horror elemek is megtalálhatóak, lásd a kezdő képsorok. Érdemes rászánni az időt.

10/9,5

amerikai akció/horror, 105 perc (2006)

Rendező: Len Wiseman

Szereplők: Kate Beckinsale, Scott Speedman, Tony Curran

Az első Underworld egy alacsony költségvetésű kis akció/horror volt sötét atmoszférával. Nem volt rossz, viszont a jótól azért messze állt. Az akciókon látszott a pénz hiánya, ahogy a farkasemberek átváltozásain is. Elég hosszú is volt, itt-ott üresjáratokat is tartalmazott. Viszont hibái ellenére is igen sikeres lett, jött is pár év múlva a folytatás. A rendezői székben megmaradt az előző rész ledirigálója, Len Wiseman, a szereplők se nagyon változtak, viszont ez már elég nagy összegekből készült.

A történet kibogozása ennél a résznél sem kíván diplomát. Selena és hibrid barátja menekülőre fogják, hiszen üldözik őket a vámpírok. Ezalatt a hibernálásból felkel egy ős-hibrid vámpír, aki ki szeretné kiszabadítani testvérét börtönéből. A testvér viszont az első és legerősebb farkasember a világon. Tehát megy ezerrel a hajsza, mindenki üldöz mindenkit.

A sötét komor atmoszféra megmaradt. Nem sok nappal játszódó jelenettel találkozhatunk. Tehát az első rész nagy pozitívuma itt is megmaradt.

Viszont amiben sokat fejlődött a film elődjéhez képest, az az akció. Igaz, ez elvárható tőle,ha már nagyobb költségvetésből készült. Tehát találkozhatunk dinamikus lövöldözésekkel, látványos harcjelenetekkel, a farkasemberek jobban néznek ki, mozgásuk  összeszedettebb, mint az előző részben és egy új lénnyel is találkozhatunk, aki nagyon jól néz ki.

A színészek nem erőltetik meg magukat, de hát nem is a remek dialógusok miatt nézünk ilyen filmeket. Kate Beckinsale dögös, mint mindig, Speedman pedig el van kis szerepében. Mást nem is nagyon érdemes kiemelni.

A zenéért Marco Beltrami volt a felelős, aki jobb munkát végzett, mint Paul Haslinger. Találkozhatunk gyors dallamokkal, viszont lassabb drámai muzsikák is vannak, amelyek nagyon szépek lettek.

Mit lehetne még írni erről a filmről? Stílusos, látványos akció parádé, melyhez nem kell más, mint egy csomag chips és kikapcsolt agy. Ja, és az 1. résznél sokkal, de sokkal jobb.

10/ 8

 amerikai sci-fi/akció, 116 perc (2011)

Rendező: Jonathan Liebesman

Szereplők: Aaron Eckhart, Michelle Rodriguez, Bridgete Moynahan

Amerikában tavaly novemberben került a mozikba egy inváziós sci-fi,ez volt a Skyline. Azt a filmet 10 millió dollárból készítették,ahhoz képest látványos is volt,viszont nem kevés hibával is rendelkezett. Sokan azt gondolták, a Csata:Los Angeles lesz annak a filmnek a nagy testvére. Nem így lett. Az a kis költségvetésű film maga alá gyűri ezt a szuperprodukciót.

A történet nagyon egyszerű.A földet megtámadják az idegenek. Egy tengerész gyalogos egységet Los Angelesbe küldenek,hogy mentsék ki az ott ragadt civileket. 

A rendező egy interjúban azt nyilatkozta, ő egy háborús filmet akart forgatni idegenekkel, nem pedig fordítva. Realisztikusságot is ígért, egyes hírek pedig azt, hogy a film megújítja majd a sci-fi műfajt. Erről szó sincs. 

Elkészült egy újabb popcorn film, melyben semmi újítás nincs, sőt, az elvárásoknak nem megfelelően teljesített.

Mert mit várunk egy inváziós filmtől? Pörgést, látványos akciókat és ha lehet, minimális giccset. Hát itt a legtöbb sablon az arcunkba zúdul, a film onnan lop ahonnan tud. Van idegen lény boncolás, pár percre megsüketülés, elbukás majd felemelkedés és még rengeteg dolog, amit nem a forgatókönyvíró szopott ki a kisujjából. 

A színészi játék gyenge. Aaron Eckhart az, aki úgy-ahogy jól alakít, és a karakterére nagy nehezen rá lehet fogni, hogy szimpatikus. Viszont mindenki más csak szenved 2 dimenziós karakterében. A katonák között egy olyan arc sincs, akiért lehetne szurkolni, esetleg szomorkodni a halálán. Ez szerintem a forgatókönyvíró hibája, aki olyan dialógusokat adott a színészek szájába, hogy néha majd leszakadt az arcom. Teli van a film idióta párbeszédekkel és giccstől átitatott dialógusokkal.

A látvány az, ami tényleg az elvárásoknak megfelelően teljesít. A harc jelenetek pörgősek, néha úgy éreztem, mintha én is ott harcolnék a katonákkal. Az űrlények viszont olyan fantáziátlanok, hogy csak na. Az űrhajóik, a fegyvereik és a kinézetük, mind nagyon ötlettelen. Sokat nem is látunk belőlük, hiszen a film inkább a katonákra összpontosít.

Az operatőrt sokan szidják, hogy úgy kezeli a kamerát, mint egy epilepsziás. Én nem így látom, szerintem jól végezte el a dolgát. Az ő segítségével lesznek dinamikusak, pörgősek a csaták. Igaz, néha túlzásokba esik, de ezt megbocsátottam neki, hiszen összességében jó munkát végzett.

Aki az operatőrön kívül még megérdemel egy dicséretet, az a zeneszerző, aki nem más volt, mint Brian Tyler. Olyan dallamokat írt és készített a film alá, amelyekre sokan biztosan emlékezni fognak, mikor kijönnek a teremből. Néhol pörgős, itt-ott drámai, az összkép pedig remek.

A film próbálja néhol megríkatni a nézőjét, viszont a nagy erőlködésnek pofára esés a vége. Olyan mértékben kapjuk az eltúlzott, idegesítő drámát az arcunkba, hogy az már egy idő után fizikai fájdalmat okozhat. Ilyen jelenet az, amikor egy civil elvérzik a bázison, a katonák meg elkezdenek siránkozni vagy 10 percig.

A befejezés is sokat ront az összképen. Ez is erőltetett, tele van idegesítő momentumokkal és nyitva is hagyja a történetet, tehát akár egy folytatás is készülhet. Isten mentsen minket, nézőket ettől.

A beígért realizmusból is nagyon kevés van. Csak klisé klisé hátán, mással nem találkozhatunk. Aki szerint nem így van, az gondolkozzon el az utolsó összecsapás láttán.

Jonathan Liebesman egy olyan rendező, akinek nincsenek védjegyei, nincs stílusa, ő csak egy iparos rendező. Egy hihetetlenül giccses, sablonos filmet tett le az asztalra, amely hamar a feledés homályába fog süllyedni.

10/5

amerikai akció/horror, 121 perc (2003) 

Rendező: Len Wiseman

Szereplők: Kate Beckinsale, Scott Speedman, Michael Sheen

Az éjszaka titokzatos vérszívó szörnyetegeiből rengeteg film készül. Mostanában a hősszerelmes vegetáriánus vérszívókért rajong a sok tinilány.Vannak olyan rendezők, akik véres horrorfilmbe pakolják ezeket a lényeket, és vannak olyanok, akik megteszik őket akcióhősöknek, mint jelen esetünkben.

Igen ám, de ellenségeik is vannak, akik a vérfarkasok. Tehát ez a két faj háborúzik már réges-rég. A háborúnak egy ember vethet véget, akit egy vámpír nő próbál megvédeni a vérfarkasoktól.

A film elég kevés pénzből készült, és ez sajnos meg is látszik rajta. De ne siessünk ennyire.

A történet nem valami eredeti, viszont jól be van mutatva, végig leköti a néző figyelmét. A színészek el vannak kis szerepükben, senkitől sem kell remek alakításokat várni. Kate Beckinsale szép, dekoratív hölgy, Michael Sheen azért ma már komolyabb filmekben szerepel, Bill Nighy, angol színész pedig telitalálat volt erre a szerepre. De az ő játékától sem fogunk elájulni.

Igazából a látvánnyal vannak a bajok. A vérfarkasok kinézete még elfogadható, viszont a mozgásuk az egy vicc. Az átváltozásuk nagyon gyengén van megcsinálva. Az akciók felejthetőek és dinamikátlanok, egyedül egy-két beállítás segít rajtuk valamelyest.

Paul Haslinger zenéje a film egyik nagy pozitívuma, pörgős dallamokból nincs hiány, de lassú, drámai részeket is tartogat.

A másik pozitívuma a mozinak a remek atmoszféra. Sötét, nyomasztó képi világ, ahol egyedüli világos szín a vörös. Ez telitalálat volt az alkotóktól.

Ez nem más, mint egy egyszeri fogyasztásra alkalmas akció/horror melyben fantasy elemek is megtalálhatóak. 

10/5,5

amerikai horror/vígjáték, 88 perc (2010)

Rendező: Alexandre Aja

Szereplők: Steven R. McQueen, Jessica Szohr, Ving Rhames

Alexandre Aja francia rendező 2006-n készítette el első amerikai filmjét, a Sziklák szemét. Ez egy brutális, de egyben feszült és félelmetes mű lett, a horrorrajongók imádták. Majd jött a Tükrök, mely rendesen megosztotta a közönséget. Aztán csend. 2 évet kellett várni Aja új mozijára, mely Joe Dante '78-s cápa koppintásának újragondolása.

Ez a film is megosztotta a nézőket, vannak, akik imádják, és akik köpködnek rá. Pedig ez egy igazán jó mozi, amit nem szabad komolyan venni. Miért is? Lássuk a történetet.

Bulizó fiatalok lepik el a Viktória-tavat,bömböl a zene, félmeztelen csajok vonaglanak bulizenére, elérkezett a tavaszi szünet. Az őrjöngő ifjúságtól nem messze, megnyílik a tó feneke, és vérszomjas őspiranhák szabadulnak el. A helyi rendőrség (élén a hős rendőrnővel) és  pár fiatal felveszi a harcot a húsevő halacskákkal.

A sztori teljesen komolyan vehetetlen, ezerszer látott sablonokra épül. De nem azért, mert a készítők bénák és tehetségtelenek voltak. Azért, mert a film tiszteleg a régi állatos horrorok előtt, sőt, néhol még görbe tükröt is tart eléjük. Ez a film egy tisztelgés a műfaj előtt. 

A színészek mind egy sablonkaraktert játszanak. Csakhogy ezeket a sablonszereplőket nem egy rakat B-kategóriás senki alakítja, hanem igazi hírességek. A rendőrnő szerepében Elisabeth Sue-t láthatjuk, társa Ving Rhames, a drogos pornófilmrendező bőrébe Jerry O'Connel bújt, Eli Roth félmeztelen lányokat locsol vízzel, Richard Dreyfuss pedig Matt Boyd bőrébe bújt, újra. Aki nem tudná, ezt a karaktert alakította a klasszikus Cápában is. Mi ez, ha nem tisztelgés? És még Christopher Lloydot is láthatjuk, mint kissé kattant professzor.

Vérből nincs hiány. Aki már ki van éhezve egy jó kis vérengzésre, az mindenképp nézze meg a filmet. Mállik a hús a csontról, szakadnak a végtagok, spriccel a vér. A trükkökön Greg Nicotero és Howard Berger ügyködött, remek munkát végeztek. A film második felében ahová néz az ember, csak szétmarcangolt embereket lát. A halacskák kinézete nem rossz, ha azt vesszük, hogy nem sok pénzből készült a film. Egyedül csak egy-két helyen látszik a CGI gyengesége.  A film 3 dimenzióban került a mozikba, és azt kell hogy mondjam megérte a jegyárat. Kapjuk az arcunkba a véres húscafatokat és néha a rosszcsont halak is felénk vetik magukat. De 2 dimenzióban is remek szórakozást nyújt a film.

A zene ütős lett. A főtéma ismét tisztelgés a már említett Cápa előtt. A jelenetek alatt pörgős, dinamikus dallamokat hallhatunk. A felcsendülő betétdalok nagyon jó bulizenék, ügyesen lettek beválogatva a filmbe.

A Piranha egy veszettül szórakoztató mozi. Kapjuk az arcunkba a vért és a húscafatokat, jót nevethetünk a karakterek bénázásain, a férfi nézők csodálhatják a csinos nőket. Viszont nem áll minden mókából és kacagásból, gyenge pontja is van a filmnek. Ez pedig a sok töltelék rész. Egy idő után már kissé unalmas a sok debil párbeszédet hallani. Szerencsére mikor már az ember a távirányító után nyúlna, hogy majd előrepörgeti a filmet, elkezdődik a vérengzés.

Az operatőr megérdemel egy piros pontot. John R. Leonetti ügyesen kezelte a kamerát, nincs vérengzés melyről lemaradtunk volna, sőt, majdnem mindről közelit kapunk. 

Aki egy unalmas estén jól akar szórakozni, de nincs nő a közelben, az nézze meg ezt a filmet. Nem szabad komolyan venni, úgy kell hozzá állni az egészhez, hogy ez egy paródia. Sajnos, sokan nem így teszik, és azt hiszik ez nem direkt lett ilyen. Pedig igen.

Rég volt ilyen szórakoztató a vérengzés. Aja, következő munkád is legyen ilyen jó.

10/7,5

 amerikai,angol kaland/krimi, 128 perc (2009)

Rendező: Guy Ritchie

Szereplők: Robert Downey Jr., Jude Law, Mark Strong

Guy Ritchie válása után elkezdett rossz filmeket rendezni. 2008-n szerencsére magára talált és elkészítette a Spílert. Ezután pedig Sir Arthur Conan Doyle klasszikus figurájához, Sherlock Holmes-hoz nyúlt.

Kezdjük ott, hogy az új Holmes és a régi elég sok dologban különböznek. A Robert Downey Jr. által életre keltett karakter viccelődik, nem retten vissza a közelharctól. Ő egy gyors észjárású akcióhős.

Ez néhány eredeti Holmes rajongónál eléggé kicsapta a biztosítékot. Nem nagyon értem őket. Ha egy újabb szürke krimi lenne a film, szürke karakterekkel, akkor meg biztos azért fanyalognának. 

Holmes és Wattson elkap egy gonosztevőt, Lord Blackwoodot. A férfit felakasztják. Pár nappal később a holtest eltűnik a kriptából. A két detektív akcióba lendül, mielőtt a gonosz lángelme, Blackwood elérné célját, ami rengeteg ember halálát okozná.

Holmes társát, Wattson doktort Jude Law alakítja, remekül. Vannak vicces megmozdulásai, jó poénjai, méltó társa Holmesnak. A fő gonoszt Mark Strong alakítja. Őt kicsit háttérbe szorítja a két főszereplő, de vele sincs probléma.

Akciókból nincs sok, nem kell megijedni a nagy Holmes rajongóknak, ez nem egy XVII. századi Halálos fegyver. Van egy-két bunyó, melyek jól néznek ki, pár robbanás és ennyi. CGI animációt az alkotók inkább a tájképeknél használtak. Ezek nem lettek a legjobbak, némely jelenetnél nagyon látszik, mi van ott igazából, és mi nincs.

Hans Zimmer zenéje pörgős, dinamikus, passzol a filmhez, viszont számomra hiányzott belőle valami egyedi. 

Kellemes kis film a Sherlock Holmes. Jól megírt párbeszédek, könnyen megkedvelhető karakterek megfűszerezve egy kis akcióval.

10/7

 amerikai sci-fi/thriller, 162 perc (2009)

Rendezte: Zack Snyder

Szereplők: Patrick Wilson, Malin Akerman, Jackie Earle Haley

Zack Snyder filmjei erőszakosságukról és erős vizualitásukról híresek, melyekben egy csipetnyi erotika is található. Nekem ott van kedvenc rendezőim között az úriember. 2009-s filmje úszkál ezekben a dolgokban, viszont mondanivalóból sincs hiány.

1985-ben, egy alternatív múltban járunk. Amerika és Szovjetunió között egyre feszültebb a helyzet. Maszkos igazságosztók védték nem is oly rég a rendet az utcákon. Többségük kiöregedett vagy meghalt. Az élő hősöket valaki elkezdi gyilkolni. Páran újra maskarába bújnak, hogy kiderítsék ki tört az életükre. Nagy esély van arra, ha megtalálják a tettest, a háborút is elkerülik. De az idő egyre fogy.

A nézőt már a kezdő képsorok képesek magával ragadni. Sötét, nyomasztó atmoszférával van megáldva a mozi, mely súlyként nehezedik a nézőre.

A látvány tökéletes. Az akciók látványosak és véresek. Nincsenek tabuk. A lassítások jól időzítettek, remekül vannak alkalmazva.

Sok szuperhős-mozival ellentétben itt nem két dimenziós karakterek vannak, akik megoldanak minden helyzetet. Itt hús-vér embereket ismerhetünk meg, akik hibáznak és nem mindig cselekednek jól.

Ez nem csak a forgatókönyvírók érdeme, hanem a remek színészeké. Ők visznek életet a karakterekbe. Rorschach elmélkedéseit élvezet hallgatni, Komédiás beszólásai pedig nem csak viccesek, de tanulságosak is.

A történések alatt remek zenéket hallhatunk. Tyler Bates filmzenéje nagyszerű, a betétdalok pedig tökéletesek. Passzolnak a filmhez.

Sokak gyomrát megfoghatja ez a film, hiszen nem egy szórakoztató szuperhős-filmmel van dolgunk. Vér, erotika, társadalomkritika és mondanivaló megspékelve remek látvánnyal. Akiknek elegük van a sablonokból, a vértelen bunyókból, és végre igazi drámát, igazi hősöket akar látni, az tegyen egy próbát ezzel a filmmel.

10/10

 amerikai katasztrófafilm, 145 perc (1998)

Rendező: Michael Bay

Szereplők: Bruce Willis, Ben Affleck, Liv Tyler

Michael Bay ért a popcorn filmekhez. Tudja, hogyan kell szórakoztatni a népet. Filmjeiben találhatóak bakik, logikátlanságok, de nem zavaró mértékkel. Akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, azokat nem nagyon fogják izgatni ezek a dolgok.

A föld felé egy hatalmas meteor közelít. Pár nap van csak a becsapódásik. A NASA felküld egy profi olajfúró csapatot az aszteroidára,hogy fúrjanak belé egy lyukat és egy atombombát helyezzenek bele. Az idő szorít, és a dolgok sem úgy alakulnak,ahogy azt eltervezték.

Bay filmjeiben a látvány a lényeg. Itt is nagyon jól megcsinált speciális effektekkel találkozhatunk. A film eleji meteorzápor nagyon jól néz ki. Az aszteroidát bemutató jelenetek is gyönyörűek. Tehát a CGI,a robbanásik mind nagyon szépek. 

Hazafiasságból nincs hiány. Az űrhajósok lassított felvételen menetelnek, mögöttük a piros fehér kék zászló lebeg ezalatt pedig hősies dallamokat hallhatunk. De ez engem itt és most nem zavart. Talán azért, mert megkedveltem a karaktereket.

Nyugalom, nincsenek remekül kidolgozott karakterek a filmben. Viszont többségüket hamar meg lehet kedvelni.Nekem egyedül Affleck hős szerelmese nem nyerte el a tetszésem.

A főhős Bruce Willis, mellette pedig itt van Billy Bob Thorton, Steve Buscemi, Michael Clarke Duncan, Peter Stormare, Owen Wilson. Azt kell mondjam, jól összeválogatott gárda ez.

Trevor Rabin zenéje jó lett. Pörgős, dinamikus, néhol kissé drámai. A lényeg, hogy emlékezetes.

A vágás és az operatőri munka hibátlan. Az első percektől pörög a film, nincsenek unalmas percek és ez ennek a két dolognak is köszönhető.

Vannak hibái a filmnek. Ilyen az, amikor a párizsi kráter közelében nincs porfelhő,pedig a becsapódás után pár másodperccel kapjuk ezt a képet. De megmondom őszintén, ez engem egyáltalán nem zavart.

Szórakoztató kis film tehát az Armageddon, mely nem azért készült, hogy megváltsa a világot. Érdemes megnézni.

10/8

amerikai horror, 90 perc (1984)

Rendező: Fritz Kiersch

Szereplők: Linda Hamilton, Peter Horton, R.G Armstrong

Stephen King regényeiből, novelláiból szeretnek filmet készíteni az amerikai rendezők. A Kukorica gyermekei című novella az Éjszakai műszak kötetben található meg. Kellemes kis olvasmány. Viszont nem biztos, hogy egy 20-30 oldalas novellából egy 90 perces filmet kilehet úgy hozni, hogy az jó legyen. Az alkotóknak nem sikerült.

Egy szerelmespár autózgat egy kietlen úton. Egyszer csak elütnek egy, a kukoricásból előlépő gyereket. Gyorsan berakják a gépjárműbe a szerencsétlent, majd hajtanak tovább. Eljutnak egy kisvárosba, Gatlinba, ami teljesen kihalt. A gyerekek brutálisan meggyilkolták szüleiket és a közelben lakó felnőtteket. A szerelmespár megpróbál elmenekülni a kis virgoncok elől.

Míg a novellában megvan a feszültség, addig az itt hiányzik. A mozi a nézőt se tudja nagyon lekötni, van egy két üldözős jelenet, és ennyi.

A színészi játék még úgy ahogy elfogadhatónak mondható. Linda Hamilton már túl volt egy Terminátoron, nem értem, minek kellett neki ezt a szerepet elvállalnia. Biztos busás fizetséget kapott. A gyerekek bambán néznek előre. A gonosz szektavezető srác az, aki sok szóhoz jut, kár, mert kifejezetten rosszul alakít.

A látvánnyal nem lennének nagy bajok. Vérengzésekből elég kevés van, viszont a film végén láthatunk egy olyan számítógépes trükköt, ami valami hihetetlenül rossz lett. Ezért az egy dologért a trash rajongók már megnézhetik a mozit. Oké, 84-ben készült a film! De akkor ne rakták volna bele.

Mit lehet még írni az első részről?! Egy gyenge, feszültségtől mentes horror film, ami anno, lehet elment az egyszer nézős kategóriában, de ma már nagyon nem.

10/2

amerikai horror, 92 perc (1993)

Rendező: David Price

Szereplők: Terence Knox, Ryan Bollman, Paul Scherrer

A rajongóknak (én nem tartozom közéjük) elég sokat kellett várniuk a második rész bemutatásáig. 

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Felfedezik Gatlin városát, amit a gyerekek szépen leamortizáltak. A szomszéd városka lakói befogadják magukhoz a kis lurkókat. Ám a kertek alatt járó gonosz újra lecsap!

Ezúttal főszereplőknek megkapunk egy apát aki tinédzser fiával érkezik a városba, és egy helyi bombázónál kapnak szállást, aki befogadott egy gatlini gyermeket. A tinédzser srác elkezd lógni a gonosz kis fickókkal, őt is kezdi magával ragadni a gonosz. Az apára hárul a feladat, hogy megmentse fiát és a bomba nőt.

Feszültséget megint nem kapunk. Helyette viszont akad pár véresebb jelenet, ami egész jól néz ki. Köszönhető ez Bob Keennek és csapatának, akik a Hellraiser epizódjain is dolgoztak.

A színészi játék gyenge, ennél még az első részben szereplők is jobban megerőltették magukat. A legjobb karakter a filmben az indián csóka, aki többször is teteti, hogy meghalt.

Ami viszont pozitívum, hogy a film háromnegyedénél bejön a képbe egy gomba, ami hallucinációkat okozhat a gyerekeknél. Ezt jó ötletnek tartottam, kár hogy hamar eldobbja ezt a szálat a mozi.

Egyszer nagy nehezen megnézhető horror ez. Pozitívumai közé tartozik az is, hogy nincs benne ocsmány CGI.

10/4

amerikai horror, 98 perc (1994)

Rendező: James D.R Hickox

Szereplők: Ron Melendez, Daniel Cerny, Jon Clair

Ritkán szokott előfordulni velem az, hogy egy trilógiának a 3. része tetszik legjobban. A Kukorica gyermekeivel ez a helyzet. Nem lesz a kedvenc filmem ez a rész, de egy kellemes kikapcsolódásnak elmegy.

A forgatókönyvírók érezték azt, hogy már kissé unalmas a vidéken gyilkolászó gyerekek története, ezért fogták és a cselekményt Chicago utcáiba helyezték.

Egy házaspár örökbe fogad két gatlini fiút. Az egyik egy kétbalkezes srác, de a légynek se tudna ártani. A másik maga a gonosz, aki elkezdi megszállni a környék fiataljait.

Itt már ömlik a vér. Nem teketóriáztak az alkotók, brutálisabbnál brutálisabb jelenetek követik egymás. Szerencsére a minőségükkel nincs gond. Egyedül a film végi mészárlás sikerült kissé gagyira.

Míg az előző kukorica filmek elég lassúak (inkább az egy, de a másodikban sem pörögnek az események) addig itt nincsenek unalmas jelenetek.

A színészek elfogadhatóak. A gonosz kis srác elég unszimpatikus volt,játékával elérte célját, de kétbalkezes tesója néha már a sírba vitt bénázásaival. De megbocsátok neki.

A zene is ebbe a részben a legkiforrottabb.Sokat hozzátesz a filmhez.

Szórakoztató kis mozi a Kukorica gyermekei 3., ami lekörözi az előző két részt. Egyszer mindenképp érdemes megnézni.

10/6

Most elmarad az, hogy leírom a rendező és a főszereplők nevét és a film műfaját.A rendezőről elég annyit tudni,hogy nem is oly rég, viszonylag sok pénzből készített egy sárkányos mozit (D-War), ami  van annyira rossz, mint eme műve. A főbb szereplők ismertetése azért marad el, mert nem láttam értelmét az IMDB-ről ide másolni pár amatőr színész nevét.A film műfaját már a címből is ki lehet deríteni:egy vérbeli trash sci-fi kaland.

A történet tele van logikai bakikkal és hatalmas baromságokkal. Sőt, már maga az alapsztori olyan, mintha egy 3 éves kisgyerek vetette volna papírra. Vannak tehát gonosz marslakók, akik lusták egy lézernyalábbal felrobbantani bolygónkat, ők inkább életre keltik Yonggaryt, aki egy óriási CGI szörny, hogy ő majd eltörli bolygónkról az életet. A csúnya marslakók be is teleportálják a túlméretezett gyíkot valamelyik nagy amerikai városba, ahol elkezdi pusztítani az építményeket.

De mivel a forgatókönyvírók elvégezték az általános iskolát, fontak a történetbe egy másik cselekményszálat is. Itt azt követhetjük nyomon, hogy pár tábornok, egy öreg tudós és egy régész hölgy próbálja kideríteni, hogyan lehetne megölni a fenevadat. Amíg ők vakargatják a buksijukat, a fejesek helikoptereket és vadászgépeket küldenek a szörny ellen. A fenevad mindet elpusztítja. De aggodalomra semmi ok, a hadsereg beveti szuper titkos osztagát, a Lézer osztagot. Ki is dobják ezeket a szerencsétleneket a szörny közelében,hadd repkedjenek amíg le nem csapja őket a C64-es animáció. Míg a jacpattes fickók pazarolják a lézerlövedékeket, a tudósok rájönnek, a szörnyet a galád ufók egy gyémánttal irányítják, ami a rém buksiján helyezkedik el. Na, a balfék osztag egyik tagja hősiesen feláldozza magát az emberiségért, nekirepül a gyémántnak. Nosza, az szarul kinéző túlméretezett dínó át is áll az emberek oldalára. Ám az Ufók ravaszak, felélesztenek egy a város alatt alvó teknősbéke rémet, hogy pusztítsa el Yonggaryt, és ha már felkelt több millió éves álmából, az embereket is takarítsa el a kék bolygóról. A két gigászi monstrum egymásnak feszül! Olyan szörnybunyót láthatunk itt, amilyet a 70-es évekbeli Godzilla filmek megirigyelnének. Azt már nem árulom el, melyik szörny nyeri a harcot, tessék megnézni a filmet! Ne,inkább ne nézzétek meg, Yongarry nyer.Az emberek örülnek, igaz egy egész város elpusztult ki tudja hány emberrel, de hát ki nem szarja le! A fenevadat, aki átállt hozzánk az utolsó képsorokban pedig elszállítják egy lakatlan szigetre, ott élje békés nyugdíjas korát. De az Ufók megfogadják, még visszatérnek! Itt a szívemhez kaptam, annyira megijedtem!

Hosszan elemeztem a sztorit, jöjjön mondjuk a látvány. A főszereplő szörny hihetetlenül ocsmányan van meganimálva, ellenségéről nem is beszélve. A harci helikopterek, vadászgépek borzalmasan néznek ki, de a lézer osztag visz mindent. A helyszínek nem túl változatosak, vagy a városban terrorizálják az embereket a lények, vagy a sivatagban.A város kinézetéről annyit, hogy sokszor látunk maketteket, amelyek borzalmasak! Testvéreimnek van ilyen makettasztala.

A film elég nehezen indul el, az első 20 percben megy a sztorizgatás megspékelve sok gagyi párbeszéddel.Na, de ami ezután jön, az meghaladja az összes trash rajongó álmát! Nekik biztos nagy kedvencük lesz ez a szutyok. Viszont aki szeretik az igényes filmeket azok kerüljék el ezt a mocskot. 

Köszönöm a Film+-nak, hogy hétfő este leadták. Egy élmény volt, komolyan.

amerikai akció (2010)

Rendező:Sylvester Stallone

Szereplők:Sylvester Stallone, Jason Statham, Dolph Lundgren

Szerintem mindenki álmodozott már arról, hogy kedvenc akcióhősei egy filmben szerepelnek. Stallone is biztos belegondolt, hogy nem is lenne rossz egy olyan film, amiben a leghíresebb hősök szedik széjjel egymást. El is készítette ezt a filmet.

Egy zsoldoscsapat nehéz feladatot kap: el kell törölniük egy Dél-Amerikai diktátort a föld színéről.A küldetés felér az öngyilkossággal. 

De nem egy olyan zsoldoscsapatnak, akinek a vezetője Sylvester Stallone, a csapat tagjai pedig Jason Statham, Jet Li, Terry Crews és Randy Couture.

Sly belepakolta filmjébe a 80-as évek akciófilmjeinek nagy sztárjait és a modern kori háborúk veteránjait is.Viszont elkövetett egy kisebb hibát, kevés teret ad nekik.Mindegyikük kap egy-egy akciójelenetet, amiben ő a sztár, de utána semmi több.

És ha már negatívumok, a párbeszédek hihetetlenül primitívek lettek.Elismerem, egy akciófilmtől nem díjnyertes szónoklatokat kell várni, hanem egysoros ütős beszólásokat.És igen, ilyenek vannak is és ütnek is, viszont olyan egyszavas ősembereket megszégyenítő szócsatákat is vívnak hőseink, hogy ihaj.A legjobb az, amikor Sly megkérdezi Lundgrent, hogy akkor most fenyegeti e.Erre Lundgren azt válaszolja nem.Erre Sly, biztos hogy nem fenyegetsz?

Viszont mint már említettem az egysoros beszólások jók lettek.

Az akciók látványosak lettek.Ömlik a vér, szakadnak a testrészek, úgy mint anno.A bunyók nagyon ütősek lettek.Nekem legjobban Li és Lundgren harca tetszett, de Sly és Austin összecsapása se semmi!Viszont a CGI animációval baj van, szerencsére nincs sok belőle.

Emlékezetes jelenetekből nincs hiány.A templomos jelenet eszméletlen lett.A 3 akcióikon társalgása örökre bevésődött elmémbe.

Brian Tyler zenéje pörgős és akciódús.Ilyennek kell lennie egy jó akciófilmzenének.Igaz, néha visszaköszön a John Rambo muzsikája, de sebaj, azt is szeretjük.

Kedvenc "Olasz csődörünk" megmutatta, hogy még ma is lehet véres, ütős bunyókkal teli tűzdelt akciómozit csinálni és hogy még öregen is leszámol egy egész hadsereggel, igaz csak segítséggel.

Még annyit a filmről, hogy lehetett volna egy picivel hosszabb.Így lehet mindenkinek jutott volna ideje kibontakozni.Várom a folytatást!

10/7,5

 amerikai akció (2010)

Rendező:Sylvain White

Szereplők:Jeffrey Dean Morgan, Chris Evans, Columbus Short

Képregényekből gyakran készítenek filmeket.Az ilyen képregény adaptációk nagy része tele van akcióval, színes- szagos effektekkel és látványos jelenetekkel.A Vesztesek bosszúja nem ilyen.

Egy zsoldoscsapatot elárulnak és a halálba küldenek.Viszont egy véletlen folytán túlélik a merényletet.A csapat bosszút fogad rossz akaróin, és egy titokzatos nő segítségével véghez is vihetik tervüket.

A film legnagyobb negatívuma, hogy kevés az akció, ami van az rövid és nagyon rosszul van kivitelezve.A CGI animáció finoman szólva is pocsék lett.A repülő a motor ellen kész röhej lett, de a film eleji nagy robbanás és az ezután következő helikopter lelövés eszméletlenül rosszul sikerült.

A gagyi akciókhoz még jön a gyenge operatőri munka, és ez már tényleg hazavágja a filmet.

Véleményem szerint a költségvetés nagy része a színészekre ment el.Jeffrey Dean Morgan, Chris Evans, Columbus Short, Zoe Saldana.Velük találkozhatunk a filmben.Egyedül Chris Evansnek és Dean Morgannek voltak jó megmozdulásai, de még játékuk így is csak egy erős közepesnek mondható.Saldana harcias karaktere volt igazán idegesítő, hozzá fűződik a film leggagyibb jelenete is, ez nem más, mint a szex Morgannel.Kész röhej lett.Van pár beszólás, egy két poén, de egyikük sem működik igazán, csak egy erőltetett mosolyra elegek.

A zene annyira nem rossz.John Ottman nem erőltette meg magát, a film nagy részét betétdalok teszik ki.Viszont a zeneszerző muzsikája egész kellemes lett, kár, hogy keveset hallani.

A Vesztesek bosszúja egy elbaltázott lehetőség.Lehetett volna az alapanyagból egy pörgő ritmusú akció mozit készíteni, de a producerek nem nyúltak elég mélyen a zsebükbe.Így a film megmarad egy buta, néhol kifejezetten gagyi Tv film szerűségnek.A tengerentúlon érdemelten bukott.

10/4